Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve

Titkári jelentés az 1899. évről

162 nemzet á külső és helső ellenségek dúló csatái között néni enyészett el, hogy a rettenetes viszályok és veszélyek után is él magyar, áll Buda még ! A jelen év hazánkra nézve a visszaemlékezés, a nemzeti és vallásos kegyelet esztendeje lévén : úgy hiszem, nem lesz időszerűtlen, ha néhány perezre visszaszállva lélekben a rég lezajlott, majd fényes, majd zivataros századokhoz, futó pillantást vetünk városunknak dicsőségben és gyászban, örömben és szomorúságban egyaránt bővelkedő nagy múltjára. Hisz Esztergom története kicsiben úgyis az egész ország története. A honfoglaló magyarok Buda és Pest városoknak nem tulajdonítván fontosságot, nekik kedvezőbb vidéket kerestek föl. Dunán túl két római eredetű virágzó várost találtak: Alba-Regia-t, Székesfehérvárt és Salva-t, Esztergomot. A magyar állam megalapítása ehhez a két városhoz van kötve; ennek a két városnak erősségén épült föl a magyar királyi hatalom erőssége. Esztergom első sorban Géza fejedelemnek köszöni régi hírnevét, ki azt fejedelmi székhelyül választá. Még inkább emelkedett jelentőségében sz. István uralkodásától kezdve, ki azt a magyar királynak és az ország első főpapjának székhetyévé tevén, a politikai és vallási élet középpontja lett. Bonfinius s más történetírók szerint fényes templomok, kolostorok, nagyszerű paloták s egyéb köz- és magánépületek díszítették ebben az időben Esztergom területét; nagyság, népesség és gazdagság tekintetében fölülmulta az ország többi városait. Ipara és kereskedelme világhírű volt; olasz, német és franczia kereskedőknek egész utczáik valának a városban. Többi Árpád-házi királyaink is sokszor és szívesen időztek Esztergomban, a mely nem egy történeti fontosságú eseményt látott falai közt. II. Géza király itt fogadta nagy ünnepséggel III. Konrád német császárt és VII. Lajos franczia királyt, midőn ezek hazánkon át a Szentföldre keresztes hadat vezettek; hasonló pompát fejtett ki III. Béla Barbarossa Frigyes császár és kísérete tiszteletére. III. István és IV. Béla királyainkat itt temették el. Vak Béla a szigeten épült apácza-kolostor falai között, a melynek romjaiból egy-két kődarab máig is látható, 1136-ban országgyűlést tartott; ezenkívül még több ízben volt városunkban országgyűlés, nemzeti és tartományi zsinat. Azonban ez a virágzó fény és dicsőség csak 1241-ig tartott, a midőn a tatárok, mint a sáskák, ellepték az országot. A