Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve

Titkári jelentés az 1898. évről

157 tathatta hasonló irányban működését, oka az, hogy rendtársainak bizalma bakonybéli apáttá választván őt, elhagyta városunkat; s ekkor már rendje történetének nagyszabású tervével foglalkozott. Minden idejét és tehetségét ennek a nagy munkának szentelte, a melyet azonban közbejött korai halála miatt nem fejezhetett be. Áldás emlékezetén! A mult évben a január 30-án tartotf harmadik rendes közgyűlésen kívül volt még négy választmányi ülés, melyeken a folyó ügyek nyertek elintézést. Márczius közepén jelent meg társulatunk második Evkönyve, a melyet nemcsak a már beiratkozott tagoknak küldöttünk meg, hanem azoknak is, kik az év folytán léptek be társulatunkba. Kívánatra ezután is szívesen szolgálunk bárkinek, mig a készlet tart. Az Évkönyv erkölcsi sikerével társulatunk teljesen meg lehet elégedve; az érdeklődő művelt közönség szívesen fogadta; a helyi lapok, valamint a szakközlönyök elismeréssel szóltak róla. Anyagi erő híján tavai régészeti kutatást nem rendezhettünk. Az Ákos-palota felásatása czéljaira kaptunk ugyan a magas kormánytól 200 frtnyi állami segítséget; azonban az akkor akadályozó körülmények miatt az összeget csak később, alkalmasabb időben fogjuk felhasználni az említett czélra. Mindazáltal régiségi gyűjteményünk részint ajándékozás, részint vétel utján az elmúlt évben is több értékes tárgygyal szaporodott. Az ajándékok közül különösen bold. Knauz gyűjteménye érdemel kiváló figyelmet, a mely bizonyára méltó díszére fog válni létesítendő muzeumunknak. Esztergom monographiájának ügye látszólag ugyan alszik, de csak látszólag. Tudtommal a tagtársak közül többen buzgón foglalkoznak azon részletek tanulmányozásával, a melyeknek megírását annak idején oly lelkesen vállalták magukra. Csakhogy munkatársaink saját hivatalos teendőikkel lévén elfoglalva, a munka természetesen lassan halad. De van a másfél év előtti felbuzdulásunknak látható eredménye is. Az egyik választmányi ülésen Pór Antal ur egész lelkesedéssel mutatta be dr. Feichtinger Sándor urnák „Esztergommegye növényvilága" cz. művének kéziratát, melyet az ősz tudós társulatunknak kiadásra fölajánlott. A választmány az öröm és hála érzelmeivel fogadta a külföldön is tekintélynek örvendő, neves botanikusnak munkáját, mint ötven évi tudományos fáradozásának nagy értékű gyü -