Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve

Titkári jelentés az 1898. évről

154 kel kecsegtetnők magunkat, vagy nagyhangú ígéreteket mernénk tenni másoknak. A mi feladatunk a csendes, de folytonos munkálkodás. És ebben a tekintetben a lehetőségig meg is felelt társulatunk kötelességének; a régészet iránt való kedvet folyton élesztve, ápolva kutatott, az esetleg fölszinre került leletek megmentésén fáradozott s szorgalmasan gyűjtögette azokat a tárgyakat, melyeket pártoló közönségünk nagybecsű érdeklődése nyújtott, vagy korlátolt anyagi erőnkkel megszereznünk lehetett. Társulatunk megalakulásának ideje óta legfőbb óhaja a választmánynak, hogy a megye történelmére vonatkozó és múzeumában megőrzés végett elhelyezendő történelmi emlékeket és tárgyakat rendszerezve, a tudományok kívánalmai szerint beosztva, a közönség használatára is kiállítja. Elénk tudatában kötelességünknek, a melynek betöltése teszi csak lehetővé a közönség további és fokozottabb támogatását: minden erőnket oda irányozzuk, hogy meglevő gyűjteményünket hozzáférhető, alkalmas helyen állandóul vagy legalább huzamosabb időre biztosítottan elhelyezhessük. Az állandó helyiség megszerzése végett fölmerült az az eszme, hogy társulatunk, más városok példájára, egy régészeti, történelmi és iparműtörténelmi kiállítást rendez, a mely hivatva volna föltárni Esztergommegyének egész dicsőséges múltját fényes alakjaival s gazdag műkincseivel együtt. Szükségtelennek tartom az ilyen kiállítás erkölcsi hasznát, buzdító hatását, oktató jelentőségét fejtegetni; hisz bizonyára senki sem vonja kétségbe, hogy a helyi vonatkozású tárgyak, a melyekben, mintegy tükörben, híven és tisztán láthatnék egész vidékünk teljes képét, legalább egyszer egymás mellett kiállítva, érdekesek, tanulságosak volnának. Városunk és megyénk nem egy családjának birtokában vannak oly régészeti, történelmi és különösen iparműtörténelmi tárgyak, a melyekről jelenleg a tulajdonosokon kívül, alig van valakinek tudomása; pedig akár műbecsük, akár történelmi értékük folytán méltán keltenének figyelmet. Abban a reményben, hogy ez a futólagosan érintett terv megyénk és városunk előkelő gondolkozású családainak tetszésével fog találkozni: legyen szabad az eszmét már most a művelt közönség szives figyelmébe ajánlanom. Kegyeskedjenek megbeszélés tárgyává tenni a kiállítás rendezését, készítsék elő a hangulatot, hogy az alkalmas időben kibocsátandó fölhívá-