Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat harmadik évkönyve

Boleszló herceg, esztergami érsek. Pór Antaltól

11 ha némelyek egészen elbuktak is, a többség ismét talpra állott. Mások sötétebb szemüvegen nézik ez elzüllésnek indult állapotot, és mindenben a pápák avignoni tartózkodását — mint ők nevezik: babyloni fogságát — okolják. Nos ha igaz is, hogy az egyház stilyedése — tanúskodnak erről a papiron maradt zsinati határozatok — nagy méretű volt, és a jámborabb lelkek méltán fölsóhajtottak: Misericordia domini, quod non sumus consumti; igazságtalanság okolni a pápákat, kik Rómában az akkori fejetlenség és megfékezhetetlen gonosz állapotok miatt nem maradhattak. Ennyit bevezetésül csak azért adtunk elő, hogy midőn jelen korrajzunkban a magyar egyház és főpapja viselt dolgaiból előadunk annyit, amennyit fölölelhettünk, a valót lássa az olvasó úgy, amint azt megtörténtnek találtuk, és nem ugy, amint az megtörténhetett volna. * * * Visszaérkezvén Avignonból, hogy székesegyháza jogtalanul elkobzott javait visszaszerezze, ez volt Boleszló érsek főpásztori fő gondja. *) Ilyen visszaszerzendő birtok volt első sorban a mosonymegyei Nezsider (Neusiedel) a Fertő mellett, melyet az időben Szombathelynek is hittak. Szombathely egykoron várbirtok lehetett, melyet (IV.) László király, valamely hivének, hű szolgálatai jutalmául adományozott. Azután megvette III. Endre király felesége, Habsburgi Ágnes királyné, ki azt — özvegységre jutván — szent Béla esztergami főegyházának, melytől mind ő, mind boldogult férje sok lelki-testi jót vett, ezek viszonzásául és férje üdveért, örökös alamizsnaképpen ajándékozta olyképpen, hogy a birtok teljes joggal csak akkor tartozzék az egyházhoz, ha ő, az özvegy királyné szintén kimúlt e világból. 2) — Egyúttal átadta ezen adományos levelén kívül mindazon okiratokat, melyek Nezsiderre vonatkoztak, az új birtokosoknak. Az érsek és káptalan ennek következtében tehát háborítás nélkül bírták ama jószágot ; de minthogy időközben Vencel cseh király hatalmasul elfoglalta az esztergami várat és egyházat, a szóban forgó adoSchmitth, Aeppi Strigon. I, 170. 2) Fejér, CD. VII/II. 333.