Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

A vármegye legrégibb szabályrendelete. Közli: B. Szabó Mihály

96 A vármegye legrégibb szabályrendelete. A legrégibb t. i. annyiban, hogy levéltári lapozgatásaim közben ilyen, a vármegye lakosságának közjólététbiztositani hivatott régibb szabályrendeletre bukkannom nem sikerült. Nem mondom, hogy a vármegyének ily természetű, talán már régibb s az akkori idők szomorú közbiztonsági s közerkölcsben viszonyaival indokolt intézkedései nem keletkeztek volna ; — de ilyen formában, t. i. a mai szabályrendeletek mintájának megfelelő pontokba szedett, ilyen régi rendelkezései, — úgy vélem, hogy — a gazdagabb levéltárral rendelkező vármegyéknek sincsenek s ha vannak, kevés számban. Mert Esztergom vármegye levéltára az érdekesnek mondható történelmi adatokat illetőleg, — sajnos — egyike a legszegényebbeknek. Tanácskozási és törvénykezési jegyzőkönyvei, mindössze 1638-ig mennek vissza, — de olyan megszakításokkal, hogy pl. az 1648—1653-ig, az 1660—1697-ig és az 1703— 1709-ig való évekből tanácskozási jegyzőkönyveink teljesen hiányzanak. Nem őseink hibája ez, hanem oka Esztergom, mint a vármegye székhelyének exponált helyzete. Keresztül dúlta ezt a szegény vármegyét és várost a török, a német, a kuruez. A vármegye nemessége, majdnem 200 esztendeig, úgy szólván nyeregben tanácskozott. Majd Bátorkeszin, majd Szölgyénben, — de legtöbbször Érsekújvárott tartattak, — nem csak a partialis (kis), de a generális (rendes), sőt a restaurationális közgyűlések is. A jegyzőkönyvek tehát, hol itt, hol ott vétetvén föl, valószínű, hogy azon helyben kerültek aztán levéltárba is. Ez alapon tehát, azt hiszem nem csalódom, ha azt vélem, hogy vármegyénk hiányzó jegyzőkönyvei s irományai, legczélravezetőbben a primatia, a főkáptalan, sőt a Pálffy herczegek (mint Bátorkesz akkori urainak, a Gyulayaknak leszármazói) levéltáraiban lennének kutatandók. Nekem erre időm nincsen; de lehet másnak, aki épp oly lelkesedéssel csügg a régi hagyományokon, mint magam. Vajha sikerülne e szellemi kincses bányát valakinek felkutatni s birtokába juttatni ama vármegyének, mely azt sok szenvedésével jól kiérdemelte ! De áttérve a szabályrendeletre, az ime a következő : Az Tekintetes Nemes Esztergám vármegye Grémiumába Fölséghes és Kegyelmes Koronás Királyunk