Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

79 cán, akit előbbi helyettesített, magok közt titokban határoztak, hogy életük megmentésére magukat meg fogják adni. Lascan — mondja Jovius — a katonai ügyekben nem volt oly jártas, mint a folytonos prédálásból szerzett arany gyűjtésében, melyből igen meggazdagodott. Ez igen szánalomra méltó dicsőségnek tartotta az állhatatosságért nyerendő dicséret kedveért magát barbár kard által lemészároltatni. A veszélyből való menekülés vágya meg volt Salamancánál is, a kit a biztos szabadulás és a hadi üzérkedésből szerzett javak majdani élvezése minden, sőt a legnagyobb dicséretnél is jobban kecsegtettek. Ők e titkos elhatározásukat oly rejtve még sem birták őrizni, hogy a katonaság közé ki ne szivárgott volna, melynek harmadrésze már harczképtelen, sebesülve vagy betegen feküdt. Önmagában azonban mégis mindenki érezte, hogy van még annyi erő, hogy a belső vár megvédéséről nem kell kétségbeesve lemondani. De mivel a századosok és zászlótartók, kik parancsnokaiknak hű követőik szoktak lenni, azért ezek inkább óhajtották az átadást Szolimánnal kötendő előnyös feltételek mellett, mint a biztos leöletést, mely Ferdinándnak mit sem fog használni. Bátor vitézeknek, mondák ők, vagy harczolva kell elesniük, vagy a végső esetben tisztességesen meg kell magokat adniok. Az ügy fejleményét Salamanca már most oly stádiumban lenni vélte, hogy mintegy kényszerítve érezte magát felkeresni a török főhadiszállást. Ott, — habár nagy követelésekkel lépett fel — mondja Jovius, — mégsem birt több és nagyobb kegyelmet kieszközölni, miut azt, hogy ha a várbeliek mielőbb megadják magukat, akkor a török császár kegyelméből egész szabadságukat nyerik meg. Az éles eszű spanyol — mondja ugyancsak Jovius — bizalmatlankodott a furfangos törökökben, de azért még sem csüggedett el. Azon ürügy alatt tehát, hogy neki a visszamenetel a várba tiltva van, tárgyalásának eredményét megirta Lascannak és figj'elmeztette őt, ha szerencsésen szabadulni akar, akkor azonnal adja meg magát és a várat a legnagyobb készséggel. Mit tett és végezett Salamanca a török táborban, azt a mi katonáink, akik visszatértek, meg nem tudták, sem máshonnan annak híre nem terjedt. Lascan a levél vétele után a katonasághoz kilépett és a vár átadását kényszerűségnek nyilvánította és kihirdette, hogy élete, szabadsága és vagyona mindenkinek biztosítva van.