Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

/1 levágattak. Látván ezt az alsó városbeli keresztények több he­lyen kegyelemért kezdtek kiabálni. A vizitorony elvesztése nagy hatással volt a várbeliekre, reményük alaposan megingani kezdett. Valami segély érkezé­sére többé kilátás nem volt, új rohamokkal szembe szállni merő képtelenség, a vizitorony az ellenség kezében, onnan a várban feljáratok vannak, melyek nehezen védhetők, mert a vár oldalt védő bástyákkal nem bir. Habár mindenkinek teljes tudata volt, hogy harczolnia kell a halálig és inkább kell meghalnia, mint a várat ocsmányul elhagynia, mégis eltűnt az eddigi szilárdság és bátorság. Ily lelki állapotban elhatározta magát a vár átadására 1) a római határbeli Cisenából való származású olasz férfiú, akit az ő katona társai öreg Massanak, vagy massai öregnek ne­veztek; ő Marsó ker. János csapatában zászlótartó volt. Ez mi­dőn övéit ily veszélyben tudta, látván miként rángatja le az el­lenség csáklvákkal a védműveket, miként közelíti meg a falakat futóárkokkal, és miként ássa alá az egész várat aknákkal és az eddigi fáradalmas munkát miként hiusítja meg, övéinek betiltotta a lövöldözést. Minek alapján tette ezt-nem tudni, ő maga pedig kettőnek kíséretében a falról leereszkedett és az ellenség tábo­rába ment. Ott őt a legközelebbi basához vezették. Ennél a várnak átadását mindnyája nevében ajánlatba hozta, a fegyve­rek és birtok megtartása mellett. E feltételeket elfogadta a basa és vele két törököt küldött a várba. Massa Salamancának, mint főnö­kének mindazt elmondta, a mit a törökökkel végezett. Lehet, hogy e zászlós nem szándékozott hűtlenséget elkövetni, hanem látván a helynek tarthatatlanságát és figyelembe véve annyi bá­tor vitéznek, minden haszon nélkül leendő legyilkolását saját maga határozta el e lépést megtenni, azért mert a kényszerűség birta őt reá. De mivel ezt a fellebbvalóinak tudta nélkül cselekedte, vannak a kik Salamancát vádolják, miért nem járt el ezért vele a katonai szabályok szerint, melyek értelmében nem szabad senkinek a parancsnok tudta nélkül a várból távozni, sem az ő, vagy a közügy érdekében. 'Sőt tiltva van a tiszt parancsa Dselalszáde történetíró ama nézetben van, hogy Esztergom vára átadá­sának eszméje a várbeli katonaságtól indult ki és ezek már az egyetemes ro­ham előtt foglalkoztak eme eszmével, sőt aug. 5-ikén vezérüket támadták és azt kiabálták neki: „Makacskodással nem lehet ezt a dolgot elintézni s késő bánatnak nincs haszna. Okos ember nem szállhat szemben ilyen óriási hadse­reggel 1" (Török Történet írók. II. 245.)

Next

/
Thumbnails
Contents