Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

70 A mire ő válaszolt: „Várjatok a roham napjáig!" s viszszatért sátorába. A mieink előre tudták, hogy az ostromlók aknamunkát fognak végezni, hogy a falakat aláásva azoknak leromlását előidézzék. Ez a munka a török aknászoknak felette nagy erőmegfeszitésbe került, mert az újholdkor beállott esőzés sok bajt okozott nekik. Különben is az igen sziklás hegyen a munka vajmi nehezen volt foganatosítható. Az ostromoltak pedig a munkát minden módon akadályozni törekedtek, volt is módjukba, mert elő voltak reá készülve. Már az ostrom megkezdése előtt néhány héttel a parancsnok körülbelül ötven aknászt szerzett be az arany bányákból. Ezek ellenaknákat készítettek, hogy a befurakodókat az aknákban támadják meg. Ezekhez még száz, később 200 bányász küldetett az aranybányákból, kik hajókon érkeztek Esztergom alá, de már a várba be nem juthattak és kénytelenek voltak visszamenni. Utóbb Nagyszombat erődítésére használtattak. Az ostromlók földi munkájokat a legnagyobb elővigyázattal végezték, kivált a janicsárok mesterei vottak az óvatos elővigyázatnak. Erről tanúskodnak a törökök futóárkainak minéműsége és készítése mondja. Azokat már a szőllőkerteknél kezdték és egész a várfalak alá vezették, ugy hogy a rohamhoz védve egész a falak alá ezekben előnyomulhattak. Védve voltak bennük a reájuk vetett szikladarabok és tűz ellen is.; mert be voltak fedve gerendákkal és deszkákkal, melyekre gyékényeket tettek és földdel beborították. Ilyen födött és biztos utakon bármikor észrevétlenül megközelíthették a mi bástyáinkat és védmüveinket. Azokhoz közel hozzájuk lopódzkodtak és csáklyákkal, kapáikkal és csákányaikkal a mi sánczkosarainkat leránczigálták és a lerombolt falak helyett nagy fáradsággal újból készült védmüveinket feldúlták és tőlünk mintegy elrabolták. A vár falai alá pedig barlangokhoz hasonló üregeket vájtak, úgy mint azt Rhodus megvételénél tették, és oly hidegvérnek voltak e harczedzett férfiak, hogy éjjel nappal e barlangokban tartózkodtak, ott étkeztek és aludtak a mieink bámulatára. Az ilyen munkában a mieink őket alig háborgatták, mert hisz közülök a falakon senki sem merte magát mutatni. Rusztem parancsára tehát a vizitorony vivása élénken ment. Erre volt fordítva most a legnagyobb gond. A torony egyik oldalát igen iparkodtak hozzáférhetővé tenni, ott a védő-