Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

55 ágyúlövés távolságra. Sőt mi főbb, a mieink nagyobb ágyúikkal ') nem is lövöldöztek a törökökre. Nem zavarta a csendet egyéb némely csekélyebb, naponta előforduló csatapaténál a czirkáló lovassággal és a portyázókkal, a kik nagyon is merészen csatangoltak ide-oda, kihasználván ama léhaságot, melyet a mieink nagyon észrevehetőleg tanúsítottak. Az elbizakodottság szülte léhaságból akkor ocsúdtak fel, midőn az ellenség táborát mindenfelé a hegyeken és völgyekben kiterjesztette, a szöllőhegyeken számtalan sátorát elhelyezte és a folyamon felfelé haladva, tekintélyes hajóhada előtűnt, mely a Kárpátokból leömlő Garamnak a Dunába folyásánál, a várral szemben helyezkedett el. Ekkor senki sem volt, a kinek bizalma nem lankadt és üdvéről nem kételkedett volna; annál is inkább, mivel a várbeliek csekély számban, ámbár bátor vitézek egy felette nagyszámú oly sereggel voltak szemben, mely el volt tökélve.győzni vagy halni. Míg a nagy mennyiségű török sereg elhelyezkedett, addig a várnak körülövezése és elzárása nem volt oly szigorú, hogy azon át nem lehetett volna jutni. Megkísértette ezt Horvát Bertalan,

2) Pál érsek csapatainak parancsnoka, ügyes katona és e vidéknek alapos ismerője, az érsektői ajándékban küldött vagy 200 darab ökröt az ostromlottak javára szerencsésen a várba behajtotta. Továbbá ugyancsak 200 akó bort, mely a várban feküdt, az érsek nevében az őrségnek felajánlotta. Ép akkor, midőn a törökök nagy sokasága gyorsan és erőteljesen érkezett, Horvát bízva az utak ismeretében, közülök ügyesen kimenekült és sértetlenül Komáromba visszaérkezett. Ott voltak Ungnad János, Fotiscó Ottó és Tornielló Fülöp a többi sereggel. Ezeknek elmondta, hogy még nincs a körülövezés oly szigorúan végrehajtva, hogy azon áttörni nem lehetne, mert Szolimánnak egész hadereje még nem fejlődött ki úgy, hogy ugyanazon úton, melyen ő (Horváth) járt, sőt még a Duna mellett is,nelehetne segítséget a várba vetni. Az ostromlottakban meg volt a segítség érkezésére a biztos remény, nem is csalatkoztak. Erről említést tesznek Stella Az „Anzeigung" mondja, hogy a mieink ágyúikat több mint két nap letelte után kezdték csak használni. 2) A feljegyzésekben Chrovatus, —• megnevezéssel fordul elő. Merészségéről, melyben az óvatosság biztosította neki a sikert, Verancs Antal tesz tanúbizonyságot (Összes munkái I. 264—266.), a ki elmondja, hogy mint gyarmati kapitány miként vette be Zondát.