Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Miként jutott 1543-ban Esztergom árulás által török kézbe. Némethy Lajostól

47 csárok parancsnokságának jelenlétében minden várőrségbeli katona hadi fegyverét egy halomban rakja le. Azok lerakása után meg van nekik engedve a szabad eltávozás. Ezen kijelentés szerint a katonák mindegyike köteles volt fegyverét a kijelelt helyre letenni és ez után békében eltávozhatott." Az e vallomásokról felvett jegyzőkönyvet a megbízott pozsonyi káptalan szept. hó 12. rekesztette be és feladatának megfelelve átadta Várdai Pál esztergomi érseknek és királyi helytartónak. Várdait annál is inkákb érdekelték e hitelt érdemlő vallomások, melyek a részletekig világos képét nyújtották az árulás tényének; mert ő már ily értelemben aug. hó 20-án tett jelentést III. Pál pápának. Az emlékiratban SBARDELLATI AMBRUS esztergomi nagyprépost látszólag nem a legjobb világításban van feltüntetve, a mennyiben ő róla az emlékirat aláírói azt állítják, hogy a várparancsnokok az átadás tervét vele együtt főzték ki, sőt ő az árulásban még közreműködött is, mert a nyilakkal az ellenség közé kilőtt levelek tartalmát ő fogalmazta volna. Másrészt az által is, mivel folyvást a várparancsnokok társaságában volt, sőt rendesen azoknak asztalánál étkezett. Az első vádnak élét elveszi ama körülmény, hogy az emlékiratnak két aláírója Körmendy és Alvinczy a vallomások tételénél erről mitsem tudnak. A harmadik aláíró Salmári Adrián vallomást nem tett és így ez esik gyanú alá, hogy az ő révén jutott be az emlékiratba a Sbardellatira vonatkozó első vád. Mely ellen a vallomást tevők harmadika Csés Bálás szintén tiltakozik, a ki az emlékirat aláírói között nem fordul elő. Azonban az ő vallomásából bizonyos az, hogy a prépost folyton a várbeli kapitányokkal társalgott és azokkal étkezett, sőt még akkor is, midőn a török tűz ott volt. A második vádnak éle is elvész, ha megismerkedünk Sbardellati Ambrus élete történetével. Ambrus, fia volt az ifjúkorában hadban elesett Jeromosnak a ki velenczei nemes Sbardelatti családnak Magyarföldre jött ivadéka volt. Kora halála után fia Ambrus és két leánya maradt. Ezek egyike anyja volt a nagytudományu, de szerencsétlen véget ért pécsi püspöknek, orechoviczai Dudich Andrásnak. A kit voltakép nagybátyja Ambrus nevelt, azért ez há') Acsády, M. Orsz. Hdr om részre oszlásának története 244. «