Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat második évkönyve

Demeter bíboros, esztergami érsek. Pór Antaltól

13 ismerte el az igazi pápának. Schmitth, ki többnyire jó kútfők után dolgozott, tudni akarja, hogy a nagy király követéül Demeter zágrábi püspököt küldötte a szakadár bíborosokhoz (nem ugyan Avignonba, de Fondiba — ugy vélem), őket a visszatérésre intendő. E követségről Nieheim Detre is tud, noha Demetert nem említi. A követség azonban célt nem ért.

1) Demeter visszatérő útjában aztán elment VI. Orbán pápához, ki megtette őt bíbornoknak. (A bíbornOkságról alább.) Ezek után véleményünkül csupán annyit adunk elő, hogy Nagy Lajos király, ki IV. Károly, utóbb Vencel császárral egyértelemben lelkesen pártfogolta VI. Orbán pápát, 2) követeül kit küldhetett hozzá alkalmasabbat Demeternél, ki teljes bizalmát bírta és a kit esztergami érsekül kiszemelt? Könnyen fölfogható, hogy a pápa hatalmas pártfogójának kívánságát annál hajlandóbb volt teljesíteni, minthogy a férfiú, kit ez neki ajánlott, a legérdemesebb volt. Megígérte tehát neki az érseki palástot; de ama zavaros időkben, midőn a legtöbb udvari ember elhagyta Rómát, hogy az ellenpápához szegődjék, a pápa consistoriumot se tarthatott, valószínűleg e miatt a bulla kiállítása is elmaradt. Mikor a bulla megíródott, már a kinevezés napját is elfeledhették és talán ezért el is hagyták. Demeter nyugodtan érkezett haza. Udvari körökben nem maradt titok, hogy mily sikerrel járt Rómában. Innét van, hogy Szepesi Jakab országbíró nem késett őt esztergami érseknek czímezni. Ez inkorrekt eljárás volt, melylyel szemben Demeter, míg a pápai bulla kezében nem vala, nem élt e címmel. De ha már nem akart még a szokásos archielectus czímmel sem élni, annyit csak megtehetett volna, hogy a szükség esetére előre elkészíttesse érseki pecsétjét. Nagy Lajos korában pecsétvésnöknek, vagy mint akkor neveztek: pecsétlyikasztónak Magyarországon híja nem volt. Tanúskodik erről az azon korból reánk maradt, szebbnél szebb pecsétek nagy száma. Azt vélem, hogy e késedelem összefügg Demeternek bíbo') Tkeodorhi de Nyem de Scismate libri tres. Recensuit et adnotavit Georgius Erler. (Lipcse, 1890.) 32. lap : Sed ipsi Clemcns et eius cardinales . . . Lodewici regis . . . racionibus huiusmodi temerc obauditis . . . nuncios dehonestarunt. 2) Nieheim is állítja: Et nisi tunc imperátor et Lodewicus rex . . eidein Urbano tirmiter adhesissent, magis perieulose stetisset.