Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat első évkönyve

Árpád-kori temető Esztergomban. Brenner Ferencztől

81 tett, hogy másnap azon a helyen fognak ásni, a hol már eddig is sok csontvázat találtak ; azért ha érdekel s jelen akarok lenni szívesen látnak, sőt a mennyire tőlük telik, fognak alkalmazkodni utasításomhoz; s így történt, hogy másnap, a mint jelenlétemben azon a részen a földet fejteni kezdették, egymás mellett teljesen sértetlen állapotban levő nyolcz-kílencz sírra bukkantak. Azon szerencsés helyzetben voltam tehát, hogy ezen sírokat a bennök lelt apróságokkal együtt leírhattam. Azonban ezen örömöm még sem volt teljes ; mivel az egymás mellett fekvő sirok nagyon közel esvén a töltéstesthez, az azokban fekvő csontvázak fele része benyúlt a töltés alapját képező földrészbe, s csakis a másik fele, s épen a csontváznak felső része maradt azon földrészben, melyet átkutatni czélunk volt. A csontvázak, mint már emlitém, félig a pályatest alatt voltak s igy sajnos azoknak hosszúságát nem volt alkalmam meghatározhatni ; a csontváz felső részét azonban, melyek az alsó résztől épen derékban lettek ketté metszve, a mennyire a körülmények engedték, leírhattam. A sirok leírása a következő: Az első sírban talált csontváznak felső része teljesen ép volt, mellette találtatott két ezüst halántékfüggő *) és egy ezüst hajgyürü. A koponya igen szépen kifejlődött, s teljesen ép volt. A második sirban lelt csontváz mellett egy kis mogyoró nagyságú csiszolt (üveg?) gyöngy és három darab hosszúkás, som alakú csiszolt carneol gyöngy találtatott, a félig összetört koponya mellett egy nagy ezüst hajgyürü hevert. A harmadik sírban lelt csontváz gyermeké lehetett, tekintve a koponya és csontok kis voltát; a koponya mellett egy igen szép kis arany halántékgyürü találtatott. A negyedik sirban két csontváz volt egymás mellett, a koponyák tájékán három ezüst halántékfüggő, egy, a végén széthajló, s egy a végén egymásba hajló, sodrott ezüst hajgyürü találtatott; ez utóbbi azonban a középen el volt pattanva. *) Halántékfüggők alatt — tudvalevőleg — oly arany, ezüst vagy bronzból készített karikákat értünk, melyeket a régiek hajuk közé fonva mint ékszert viseltek, s mivel többféle változatban találtatnak a régi sírokban, azt kell hinnünk, hogy ezek is divatnak voltak kitéve ; leggyakoriabbak a S alakúak, melyeknek alsó része nagy, a felső része pedig egészen kis körben végződik. 3