Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat első évkönyve

Balassa Bálintnak Esztergom alá való készülete és eleste. Közli dr. Récsey Viktor

Hogy Vérem hullását Az kit két szemed lát Nem kiméllettem tőled S-Job immár meghalnom Hogy nem búdot látnom Vagy el szökném mellőled. Keserues kinaid Olly nehezec bár hidd Hogy nagy méregnek tetzenec, S ez mostani sebnél Kiben meg lelkem él Sokkal élesben metzenec, Azok ölnek is meg Monduán ier foytsúc meg S- Halálomra keredznec. O Vezértől fosztott Rosz tanátsra osztott Árva puszta haylékom, Reménsegéuel tsalt S-Bolondságtól ált falt Test nyogotó árnyékom, Há tér meg nyaualyád Hol gondodhoz az lát Ki nőtt fel tsak iátékon. Im én már meghaloc S-Nehéz hogy nem látoc Szabadságodban módot, Mert az kit vitézíiel Anya világra szül Hogy igazgassa iódot, Nem szólhat dolgodhoz Ha szól haragott hoz S-Félben vész az mit mondott. Adgya az Isten bár Hogy meg s-abadúlly már De nehéz azt el hinném, Noha koporsómban Kéuánt lelki iómban Kell már testemet vinném,