Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat első évkönyve

Tudományos czélu ásatas az esztergomi határban a szentkirályi földeken Némethy Lajostól

51 Sajátságos az, hogy a Buda-félhévizi és az Esztergomszentkirályi, kánonilag egyesített templomok egyidejűleg jutottak oly rongált állapotba, hogy mindkettőnek szükséges volt a reparálás. Ez pedig nagyobb mérvű volt, mert a társház és a templom vagyonából ki nem futotta. XI. GERGELY pápának ajánltatott'ez ügy, a ki úgy segített, hogy 1372. aug. 30-án kelt bullájával bucsut adományozott mindazoknak, kik vagy alamizsnával, vagy sajátkezű munkájokkal a templomok javításához hozzájárulnak. Ennek a rendeletnek jogerejét húsz évre terjesztette ki. Hihetőleg mindkét templomnak alaposabb munka kellett, de mégis olyan, hogy a templom látogatható volt, mert a búcsú megnyerése a templom látogatásához volt kötve. *) Azért feltehető, hogy eme javítás a templom szentélye átalakításával volt egybekötve, a mi 1372.-től 1392.-ig eső húsz év alatt ment végbe. Eme építkezés után nem sokáig tartózkodhattak itt a lovagok, mert midőn a török Konstantinápoly, Bulgária és Szerbia felé előnyomula XI. GERGELY pápa 1375. évi decz. 8-án kiadott parancsa következtében 500 lovagnak és ugyanannyi harczosnak kellett 1377. tavaszán Romániába vonulnia. Ekkor 18 lovagot és ugyanannyi fegyverest kellett a magyarországi perjelnek adni. 2) Már akkor igen kevés lehetett a személyzet az esztergomi conventben, mert az e conventre eső contingens kiállítása után az majdnem kiürült, azért midőn IX. BONIFÁCZ pápa 1397. ápril 13-án elrendelte, hogy MÁTYÁS, Márton fia esztergomi kanonok rendtaggá felvétessék, kimondja, akár bizonyos számban vannak-e a házban rendtagok, akár nincsenek. 3) Hihetőleg felette kevesen voltak és ezek is csak a lelkészek, a kik az isteni szolgálatot teljesítették. 1425.-ben ZSIGMOND király az esztergomi és budai conventek kormányzójává CHETNEKY LÁSZLÓT rendelte, aki szintén egykor keresztes lovag volt, de utóbb esztergomi kanonokká 1) THEINER, Vetera Monuim Hung. II. 121. 2) U. ott. 154. 3) Mon. Vat. S. I. T. IV. 13.