Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat első évkönyve

Teendőink. Esztergám monográfiájának programmja. Pór Antaltól

31 hölgye, Tota leányasszony is elkísérte uj hazájába. Tota előkelő nemzetségből származott, melynek Spanyolországban több vára volt; fővárát pedig Bajót-nsk hitták. Nemzetsége sast viselt pajzsán. Ez oly kitüntetés volt, amilyen más vitézeknek és grófoknak Spanyolországban nem jutott osztályrészül. E kitüntetés akkor érte a nemzetséget, mikor a tunisi szultánt, aki Mallorca és Minorca szigeteket hajókkal és hajós sereggel megszállva elfoglalta volt, onnét kiverte. Ekkor ment a király és a vitézek községének végzéséből határozatba, hogy előbbi cimeröket, mely írott alak nélkül tiszta vörös volt, sassal cseréljék föl. Azonban mind e családi előkelősége messze maradt Tota kisasszony szépsége mögött. Kézai Simon, szemfüles krónikásunk a XIII. századból, ki a szép spanyol nőt ifjú korában ismerhette, valószínűleg ismerte is, azt mondja felöle, hogy kerek e világon oly szép leány nem volt több.*) Nem csoda tehát, ha Benedek vajda, a Bor nemzetségbeli Korlát vagyis Konrád fia, megszerette a szép leányt és — özvegy ember levén — feleségül vette. A Bor nemzetségről nem sokkal többet tudunk, mint hogy Esztergám körül voltak birtokai. Benedek vajdának is Esztergám vármegyében, Nyerged-Szegtől vagyis a mai Nyerges-Újfalutól nem messze, kies, hegyes-völgyes vidéken, a kanyaruló Dunától egy-két nyillövetnyire volt vára. Ide vitte ifjú feleségét, és hogy legyen az asszonykának, ami hazájára emlékeztesse, elnevezte a kedves fészket Bajótnak. Értesülünk tehát Kézai Simonból Bajót keletkezéséről, és nyer ezen értesülésünk érdekességben, ha helyes azon nem indokolatlan föltevésem, hogy ama Benedek vajda egy személy a későbbi Bánkbánnal; Tota pedig, kit a költő Melindának nevezett, alkalmat szolgáltatott arra, hogy Gertrúd királynét a mi határunkban, talán éppen a Kovácsi szőllökben meggyilkolták. Meglesz-e Esztergám monográfiája? Minden attól függ, találkozik-e körünkben annyi magasabb míveltségű, történetkedvelő férfiú, kiknek hazaszeretete (nem érterfi csupán a lokális patriotizmust 1) megadja a kedvet arra, ') M. Simonis de Keza Gesta Hungarorum ap. M. Floriani Fontes domestici II, 95.