Esztergom Évlapjai 2017

Négyesi Lajos: Az Esztergom-kenyérmezői első világháborús hadifogolytábor

dik felére a táborban sikerült szigorú egészségügyi rendszabályokkal megfékezni a járványos megbetegedéseket. Az orosz hadifoglyok hozzáedződtek a hétköznapokhoz, sokan külső munkára kerültek. Az olasz hadifoglyok megjelenésével azonban ismét megszaporodott a halálozások száma. Valószínűleg a hidegebb klíma és a hiányos táplálkozás miatt 1916-18 között mintegy 400 fő vesztette életét.

* Összegzés

Hét évvel az első világháború kitörése előtt a hágai konferencia rendezte a hadifoglyokkal való bánásmód kérdését. A gyakorlatban azonban csak a háború kitörése után szembesültek a résztvevő országok ennek nehézségeivel. Katonák ezrei estek hadifogságba, biztosítani kellett a hátországba szállításukat, őrizetüket és ellátásukat. Annak ellenére, hogy a hadviselő felek gyors lefolyású háborút vártak, már 1914 őszén számolniuk kellett azzal, hogy akár évekig is gondoskodniuk kell a fogságba esők egyre növekvő tömegéről.

Az esztergomi hadifogolytáborban eredetileg 100 000 hadifogoly elhelyezését tervezték. Már az 1914-15 fordulóján kitört járványok jelezték, hogy ennek megoldása igen komoly erőforrásokat és szervezést követel. A Monarchia számára a front ellátása is gondot okozott, így a hadifoglyok kérdése csak másodlagos volt. A megoldást a foglyok külső munkahelyeken való foglalkoztatása jelentette. Ezt követően a hadifoglyoknak csak egy viszonylag kis része lakott a táborokban, melyek inkább elkülönítő és elosztó funkciót töltöttek be.

Az esztergomi hadifogolytábor állományába tartozó közel 150 000 hadifogolyból, általában 5 000-30 000 fő tartózkodott a táborban. A hadvezetőség a lehetőségekhez képest mindent megtett az állomány életkörülményeinek és így túlélésének biztosítása érdekében. Ezt jelzi a táborban elhunytak 3%-os létszámaránya.

88