Esztergom Évlapjai 2017

Sőregi Zoltán: A kerékpáros zászlóaljak parancsnokai Esztergomban

község közelében. A térkép jelölésétől eltérően a helyszínen egy kozákosztag által védett állandó fahidat talált. Saját elhatározásából - az ellenség összpontosított tüzének viszonzása után - szakaszának élén szuronyrohammal birtokba vette a hidat és hídfőállást foglalt a folyócska keleti partján. Ezzel a haditettével jelentősen megkönnyítette magasabb egységének, a pozsonyi V. hadtestnek előrenyomulását. 1915. április 2-án, - már a harmadosztályú Vaskoronarend tulajdonosaként - mint ezrede utászosztagának parancsnoka, Bukowe Berdón 60 fős osztagával - amely egyedüli ez- redtartalék volt - három támadást hajtott végre, és megakadályozta, hogy az ellenség az ezred rajvonalának áttörésével az V. hadtest vonatán rajtaüthessen. Erről a korabeli leírás így emlékszik meg: „

Még egypár ember hiányzott, hogy a csapat együtt legyen, a kürtös idegei azonban nem bírták a feszültséget és mielőtt Ungár hadnagy a jelet megadta volna,felugrott helyéről és teli tüdővel már fújta is a rohamjelet. Nem kellett többé vezényszó, rohant előre az egész csapat és vad dühvei vetette magát az ezred állásaiba nyomult ellenségre. Rövid, elkeseredett kézitusa után, a kb. 500 lépés széles szakasz teljesen meg volt tisztítva az orosztól, miközben 103 fogoly (köztük egy tiszt) maradt a rohamozó kezei között. [...] Erős oldaltűz miatt kénytelen volt ugyan az elfoglalt kis dombot elhagyni és az ezred eredeti, most már teljesen visszafoglalt állásával megelégedni, az orosz támadást azonban, amely siker esetén nem csak a Bukowe Berdón harcoló 66. dandárra, de az egész 33- hadosztályra, sőt végeredményben az egész V. hadtestre nézve is végzetes következményekkel járt volna, döntően visszaverte úgy, hogy az nem is ismétlődött meg többé.’6 Az idézetben említett 103 hadifoglyon kívül a támadók mintegy 200 halottat is veszítettek. Az utászosztag vesztesége 12 elesett és 14 sebesült volt. A Katonai Mária Terézia Rend káptalanja 1918. augusztus 17-én az ujsicei és a bukowe-berdói haditetteiért a Rend lovagkeresztjével tüntette ki (184. adományozás), IV. Károly király pedig: bárói címet adományozott neki. A világháború végét követően Ungár Károly a Tanácsköztársaság alatt a Hadügyi Népbiztosság vasúti osztályán szolgált, majd mint magas kitüntetésekkel rendelkező tiszt (a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjén kívül bátorságáért számos további kitüntetést is kiérdemelt) jelentkezett a megalakuló Magyar Királyi Honvédségbe. 1920. október 1. és 1921. szeptember 30. között a Hadiakadémia hallgatója volt (ez azért érdekes, mert nem rendelkezett tiszti végzettséggel, a hadapródiskola nem számított annak), majd több mint tíz évig rejtett, illetve minisztériumi beosztásokban szolgált. Időközben 1922. augusztus 15-én vitézzé avatták. 1935- május 1-jével az esztergomi „Vak Bottyán” 3. honvéd kerékpáros zászlóalj parancsnokává nevezték ki. Alakulatát 1939. január 23-án átszámozták, a 14. hadrendi számot kapta, ezzel egy időben helyőrséget is váltottak, áttelepültek Vásárosnaményba. Innen indultak a Kárpátalja birtokba vételét célzó hadműveletre. Ennek során 1939 márciusában az alakulat kiváló teljesítményt nyújtott, rövid idő alatt nagy menetteljesitményt produkáltak.

6 (szerk.) v. Doromby József: A magyar gyalogság. Bp, Reé László Könyvkiadó- és Terjesztővállalat, é.n., 328. p.

SŐRECI ZOLTÁN | A KERÉKPÁROS ZÁSZLÓALJAK PARANCSNOKAI ESZTERGOMBAN

51