Esztergom Évlapjai 2017
Sőregi Zoltán: A kerékpáros zászlóaljak parancsnokai Esztergomban
1-jével az alakulatot Karcagra helyezték, utána Nyírbátor, később Szilágysomlyó lett a helyőrségük. A „városi” kerékpáros zászlóalj 1938 őszéig maradt Esztergomban, amikor a felvidéki bevonuláshoz mozgósították és Északkelet-Magyarország- ra települt, ahonnan már nem tért vissza a városba. Az 1939. január 23-ával életbe lépő hadrendi változások szerint a zászlóalj helyőrsége Vásárosnamény lett, később Nagyszőlősre, majd Kolozsvárra helyezték át őket. A zászlóaljak parancsnokai mindenkor komoly szerepet játszottak abban, hogy az alakulatok milyen aktivitást vállaltak a város életében. Az alábbi összeállítás az 1920 és 1945 közötti időszakban a 3. és 4. kerékpáros zászlóaljak parancsnokainak rendelkezésre álló életrajzi adatait szedi sorba, megemlékezve katonai pályafutásuk állomásairól, s azokról a nem kevésbé lényeges momentumokról is, melyek révén egy-egy parancsnok a város társadalmi életében is fontos, sok esetben kezdeményező szerepet töltött be. A magyar királyi (1930. március l-jétől „Vak Bottyán”) 3. honvéd kerékpáros zászlóalj parancsnokai1: • 1921. szeptember 9. -1922. május 15. (?) Szívós-Waldvogel (1921-ig Waldvogel) József, alezredes, vitéz (Esztergom, 1872. január 29. - Esztergom, 1952. március30.) Esztergom emblematikus alakja, aki ezer szállal kötődött a városhoz. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd a császári és királyi 26. gyalogezredben leszolgálta önkéntesi évét. A tiszti vizsga letétele után tényleges (hivatásos) szolgálatba lépett. 1894. május 1. és 1916 februárja között a császári és királyi 44. gyalogezredben szolgált. Az első világháború kitörésekor a 44. gyalogezreddel hadba vonult századparancsnokként, részt vett a szabácsi harcokban, majd az orosz harcszíntérre került. 1914- ben a második lembergi csatában megsebesült. Felgyógyulása után újból a frontra vezényelték. Stari Sambornál másodszor is megsebesült. 1916-ban, mint őrnagyot a császári és királyi 25. gyalogezredhez osztották be, majd az 5. határvadász-zászlóalj parancsnokává nevezték ki és ezzel az alakulattal vonult az albán frontra. 1917-ben a III/85. gyalogzászlóalj parancsnoka lett és részt vett a 10., 11. és 12. isonzói csatában, valamint a tolmeini áttörésben. 1918. június 15-én a piavei csatában a rohamoszlop élén tüdőlövést kapott. Más forrás szerint négyszer sebesült, dátum szerint ismert 1914. szeptember 11., 1914. október 22. és 1918. június 15-ei sérülése. A forradalmak idején nem teljesített szolgálatot. Visszatért Esztergomba és itt megalapította a keresztényszocialista pártot. A kommunisták üldözése elől kénytelen volt Bécsbe menekülni, ahol gróf Bethlen Istvánhoz csatlakozott és az ottani magyar katonai különítmény tagjainak sorába lépett. Innen Szegedre ment és ott egy tiszti zászlóalj parancsnok1 A közleményben a két, Esztergomhoz kötődő kerékpáros zászlóalj parancsnokainak életrajzai olvashatóak időrendben, mindaddig, míg az alakulatok a városban diszlokáltak. Az életrajzok a katonai pályafutás ismert adatait tartalmazzák, kivéve a kitüntetéseket. 46 ESZTERGOM ÉVLAPJAI 2017.
