Esztergom Évlapjai 2017
Horváth István: Fauszodák, folyami uszodák Esztergomban a 19-21. században
nai mellett már nem folyósított segélyt a kis-dunai uszoda számára, így a városnak ismét egyetlen fauszodája maradt. Igaz, Kósik uszodája jól prosperált, a Nagy-Duna mindig friss vízének köszönhetó'en sokan látogatták, évekig a nyári társasági élet fontos színhelyének számított, hangversenyeknek is helyet adott. A közeli Kovácspatak fauszodája, a nagy-dunai uszoda, valamint a Takarékpénztár uszodája jól kiegészítette egymást, Esztergom ebben az időben jól ellátottnak számított a fürdési, úszási lehetőségeket illetően. Ez az állapot azonban nem maradt fenn sokáig, ugyanis a Kósik-féle uszoda 1912 februárjában ismeretlen okból leégett. A téli hónapokra a fagymentes Kis-Dunába vontatott fa szerkezet teljes egészében a tűz martalékává vált, így a következő évre a város ismét folyami uszoda nélkül maradt. A hajós egylet itt tárolt hajói is elégtek, ekkor kezdték építeni az Esztergomi Hajós Egylet új székházát mai helyén, a korábbi Korányi-féle uszoda mellett. 1912-ben a Takarékpénztár ugyan tovább bővítette meglévő fürdőjét, fedett medencét létesítve a régi mellett, a nyári hónapok megnövekedett fürdési igényeit azonban nem tudta kielégíteni. A szegényebbek számára így a kockázatos dunai fürdőzés maradt csupán, ők a magas jegyárak miatt sem a hévizes helyi fürdőt, sem a kovácspataki dunai uszodát nem látogathatták. A dunai fürdőzést azonban veszélyessége mellett sokan erkölcsi szempontból is kifogásolták: „nem csak gyerekek, de felnőtt szakállas emberek is ádámkosztümben fürödnek a szabad Dunában. Az arra járók nagy megbotránkozására a rendőrség tétlenül nézi ezt a közszemérem elleni kihágást.”'4 Ezt megakadályozandó a helyi lovas rendőrök a következő években rendszeresen ellenőrizték a folyó partját a nyári hónapokban, hogy „az úszóruha nélkül fürdeni akarókat megakadályozzák a vízbe való menetelben.”14 15 16 Az 1910-es években, részben a világháborús események miatt nem is történt érdemi előrelépés a város fürdőéletében. A megszokott nyári dunai fürdőzésről azonban nem akart lemondani a polgárság, a háború lezárultával ismét terítékre került egy dunai fauszoda létesítésének gondolata: „MOVE uszoda létesítésének életrevaló eszméjéről esik most sok szó a jobbízlésű sfürdó'zni szerető' felnőtt férfiak körében. A takarékpénztár hévvizű uszodája ugyanis, mióta a középiskolák tanulóit osztályonként felváltva tornaóra helyett uszodába viszik tanáraik, a nyugodt, békés fürdést kedvelő közönség részére úgyszólván élvezhetetlenné vált részben azért, mert 2-300 diákgyerek lemosakodása után a víz nem nevezhető valami ideális tisztaságúnak, részben mert a felnőttek óráiban is engednek hancúrozó legénykéket - persze a szükséges társas fegyelem negligálásával -fürdeni. Ezért merült fel a disztringváltabb fürdőközönség körében az az óhaj, hogy a MOVE létesítsen a Nagy-Dunán, a régi katonai uszoda helyén nyisson uszodát, melyet bizonyos órákban az üdítőbb folyóvizet kedvelő hölgyek is igénybe vehetnének.”'6 Fauszoda azonban nem létesült, a MOVE egy kabinokkal ellátott, körülkerített parti strand kiépítését vállalta csak, katonai felügyelet mellett a szegényebb 14 Fürdés a szabadban. In: Esztergom és Vidéke 33. (1911) 58. sz. 3. p. 15 Szabad fürdés a Dunában. In: Esztergom és Vidéke 35. (1913) 44. sz. 3. p. 16 MOVE uszoda. In: Esztergom és Vidéke 42. (1920) 117. sz. 3. p. 4 2 ESZTERGOM ÉVLAPJAI 2017.
