Esztergom Évlapjai 2017
Horváth István: Fauszodák, folyami uszodák Esztergomban a 19-21. században
Horváth István FAUSZODÁK, FOLYAMI uszodák Esztergomban a 19-20. században Bár az úszni tudás iránti igény az őskor óta jelen van az ember életében, az úszás világméretű elterjedése csak a 19-20. század folyamán következett be. Ekkor alakultak ki a ma is ismert úszásnemek, a rendszeres úszásoktatás is csak ekkoriban vált a mindennapi élet részévé. Az elmúlt két évszázad ugrásszerű fejlődését azonban egy változó intenzitású, évezredekig tartó, javarészt igen lassú folyamat előzte meg. Európában az ókori görögnél, majd a rómaiaknál a fejlett fürdőkultúrával együtt járt az úszni tudás felértékelődése is. Számos írásos emlék és képi ábrázolás bizonyítja, hogy a nagyobb fürdők és a természetes vizek a felfrissülés, a pihenés és a társasági élet mellett az úszásnak is kedvelt helyszínei voltak. A kora kereszténység évszázadai azonban a korábbi élénk fürdő- és úszóélet hanyatlását hozták, a pogány szokásnak tartott testnevelés és testkultúra erőteljesen háttérbe szorult. Csak a reneszánsz idején, a régi görög-római kultúra és művészet felértékelődésével egy időben figyelhető meg ismét fellendülés. A reneszánsz ember felfedezte a természetet, a kirándulásokat s vele együtt a fürdőkben és a szabad vizekben való úszás örömét. Nem véletlen, hogy ekkor jelennek meg az első úszó-szakkönyvek Európában, részletesen ismertetve a korabeli úszótechnikákat. Az egyre szabadosabbá váló és sokak által erkölcstelennek tartott fürdőkultúra azonban nem maradhatott fenn sokáig a keresztény Európában, így a 16. században ismételt hanyatlás kezdődött. A természetes vizek ugyanakkor évről évre sok áldozatot szedtek, amit a felvilágosodás korának nagy gondolkodói sem hagytak figyelmen kivül. Az általuk tisztának, erkölcsösnek tartott természeti népek életmódját állították követendő példának az európai ember elé. E népek természethez közeli életmódjukból adódóan gyakran jó úszók is voltak. A kor legkiemelkedőbb alakjai, mint pl. Montesquieu vagy Rousseau is számos alkalommal példálóznak velük, írásaikban gyakran rámutatnak, hogy a víz nem ellenség, hiszen a természettől még el nem távolodott ember ösztönsze- rűen tud úszni. Végül a felvilágosodás különböző irányzatai nyomán a 18-19. század fordulóján az úszás megítélése nagy átalakuláson ment keresztül. Egész Európában ekkor kezdett elterjedni a mai értelemben vett korszerű testnevelés, ennek részeként egyre több iskolában lett az úszás a tanterv része. A korszak egyik legnépszerűbb testnevelési szakkönyvének írója, a német Guths-Muts ekképpen tört lándzsát az úszni tudás szükségessége mellett: „Más világrészek műveletlen bennszülöttei mind kitűnő úszók, csak 35
