Esztergom Évlapjai 2017

Tóth Krisztina: Erzsébet királyné és Esztergom

tudomásunk, mint láttuk, 1366-ban már László fia Taar János és Pál fia Simon birtoká­ban volt Gyarmat. Ez két dolgot jelenthet. Jakab fiai és az 1366-ban említett birtokosok közt rokoni kapcsolat volt, így kerülhetett hozzájuk a birtok. A másik lehetőség, hogy Jakab fiai utódok nélkül meghaltak, és az uralkodóra visszaszállt birtok újra a király­néhoz került, aki azt ismét tárnokainak, ezúttal Taar Jánosnak és Pál fia Simonnak adta. A rokoni kapcsolat feltételezése mellett szól, hogy László fia János és Pál fia Si­mon 1368-ban átíratta a királynéval azt az oklevelet, amelyben 1333-ban Jakab fiainak adományozta Gyarmatot.80 Erre nyilván birtokjoguk megeró'sítése miatt volt szükség. Az 1366-ban elvégzett birtokmegosztás után Taar János arra törekedett, hogy Eszter­gom megyei birtokait tovább gyarapítsa. A mai Bajna területén lévó' Sárást 1366-ban már ő birtokolta. Sárás Magyar Pálné birtokában volt,81 ő adta azt zálogba Taar János­nak. Miklós esztergomi érsek azonban megpróbálta elfoglalni tőle a birtokot.82 Az érsek erőszakos cselekedetére nem tudunk magyarázatot találni, az ügynek nem is lett foly­tatása, mert Miklós érsek még 1366-ban meghalt. 1368-ban azután Magyar Pálné vissza is váltotta Sárást.83 Ugyanebben az évben Taar János a Gyarmat birtokához közeli Béla birtokot vette zálogba. Béla még I. Károly uralkodása alatt került királyi birtokba, ami­kor birtokosait hamis pénz verése miatt jószágvesztésre ítélték. 1367-ben Lajos király Bélát és a hozzátartozó Hidegkút birtokot familiárisának, Briess-i Ibranch Miklós fia Jakabnak adta.84 Tőle akarta zálogba venni 1368-ban Taar János, a birtokbaiktatás so­rán azonban több bélai birtokos ellentmondott.85 Taar János további bélai birtoklására nincs adatunk, így elképzelhető, hogy az ellentmondások jogosak voltak. A királyné környezetéből még egy személynek volt szorosabb kötődése Esztergom­hoz és Esztergom megyéhez. Churle-i Péter a királyné szolgálattevői közé tartozott, az oklevelek „dispensator”-ként említik.86 A „dispensator”, azaz sáfár feladatai közé tarto­zott a királynéi udvar ellátásának biztosítása, a háztartási kiadások kezelése és elszá­molása. A királyné szolgálattevőit gyakran választotta városi polgárok közül, Corrar- dus mester, a királyné építkezéseinek vezetője például óbudai polgár volt.87 Mivel Er­zsébet anyakirályné sok időt töltött Visegrádon, 1355 és 1364 között szinte folyamatosan 80 MNLOL.DF 236954. 81 Magyar Pálné életére vö. Pór Antal: Nemes Magyar Pálné asszony (1310—1372). In: Katholikus Szem­le 3. (1889) 4.sz. 465-486.p. Sárást Magyar Pál 1354-ben adta feleségének: MNL OL, DL 4467., MNL OL, DL 17634., MNL OL, DL 17635. AOkl. XXXVIII. 518.sz. 82 CD VII. 3.132-133. 83 MNL OL, DF 278160., MNL OL, DF 278188. Hazai Okmánytár. Codex diplomaticus patrius. I. köt. Kiad.: Nagy Imre - Paur Iván - Ráth Károly - Véghely Dezső. Győr, 1865. 26l-262.p. 84 MNLOL.DF 208471. 85 MNLOL.DF 208471. 86 MNL OL, DL 5692., MNL OL, DL 5784. 87 Kumorovitz L. Bernát: Idősb Erzsébet királyné építkezéseinek történetéhez. In: Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966.) 9-24.p. 1 8 ESZTERGOM ÉVLAPJAI 2017.

Next

/
Thumbnails
Contents