Esztergom Évlapjai 2017
Peragovics Ferenc: Esztergomi zsidó családtörténeti vázlat
Laci bácsi elkezdett dolgozni a saját pékségükben26, és akkor „hamarosan jött ez a jegyrendszer, és jött a feketézés. Minket ismertek nagyon jól a környéken, és a feleségem azt mondta, hogy ő nem csinálja ezt, mert mi nem feketézőnk, mert nekünk elég volt a zsidóságból. Hát még feketézni is itt, hogy ő ezt nem csinálja. Mondom, tudod mit, odaadtuk a segédnek, odaadtam neki a pékséget, bementem a pártba, és mondtam, hogy adjatok valami állást, mert nem akarunk feketézni." Livi néni nem akart újabb okot adni a külvilágnak, hogy pellengérre állítsa a rengeteg szenvedésen keresztülment zsidóságot. A hiperinfláció, áruhiány 1945 utáni viszonyai között szinte természetes volt a feketepiac burjánzása. Esztergomban nem tudunk pogromhangulatról, de az árdrágítás, a vérvád háború eló'tt hangoztatott klasszikus antiszemita érvelése újra megtalálta célpontját Magyarországon, pl. Miskolcon, Kunmadarason27. Laci bácsi nem nevezte meg, melyik pártba ment, csak sejthetjük, hogy a radikális baloldali mozgalomban találhatott menedéket. „És akkor azt mondták, te tudsz írni és olvasni, az SZTK-ba kérnek tisztviselőit, menj el oda. És akkor elmentem, ott vizsgáztattak, hogy tudok-e összeadni kettőt meg hármat, meg tudok-e írni-olvasni, Azt mondták, jól van. És akkor ott lettem tisztviselő. Odaadtam a segédnek a dolgot. Olyan felelőtlen volt, mert akkor még a nevemen ment a pékség, ha az lebukott volna, engem csuktak volna be. Mert a nevemen volt a dolog. De ez későn jutott eszünkbe. Az annyira meggazdagodott egy év alatt, hogy megvette a házunkat." Miklós László aktív életének nagy része a háború utáni korszakra esik. Volt szak- szervezeti titkár, később visszatért a liszt, a kovász, a frissen kisütött kenyér hódító illatának fiatalon megszokott világába: az esztergomi kenyérgyárnak lett igazgatója, innen vonult nyugdíjba. Másik szenvedélye a bélyeggyűjtés lett. 95 éves korában optimizmussal, rengeteg derűvel mesélte a régmúlt idők történéseit. Pedig lett volna ok szomorúságra, hiszen ifjúkorának polgári békéjét, munkáját, álmainak megvalósulását tönkretette a politika fondorlatos, agresszív világa. Történetünk egyetlen szereplője élte le életét a maga természetességében. A magyarul, jiddisül, szlovákul beszélő Marmorstein Mór 1941-ben meghalt. Békésen alussza örök álmát az esztergomi zsidótemetőben, mit sem sejtve feleségének és leszármazottainak sorsáról... 26 Az interjúban külön hangsúlyozta, hogy a felesége családjának és a nagybátyjának a pékségében is dolgozhatott volna. Értsd: mind a kettő üresen állt, mert a tulajdonosaik nem tértek vissza. 27 A kunmadarasi pogrom irodalmi feldolgozása Závada Pál tollából: Egy piaci nap, Magvető, Bp., 2016., 221 p. 172
