Esztergom Évlapjai 2009

Bánhidy Vajk: Batthyány József egyházfői tevékenysége (1776-1799) (Az érseki székhely Esztergomba való visszatelepítésének gondolata)

volt, együtt kellett működni az uralkodóval. Batthyány úgy gondolta, hogy azon tevékenységeit, melyeket Kalocsán megkezdett, az esztergomi érseki székben is folytatni tudja majd, hasonló lendülettel, ám immár nemcsak egyházmegyei, hanem országos mértekben. Emellett újabb tervek is foglalkoztatták. Közülük az egyik az volt, hogy elődje nyomdokain haladva, az érseki központot, vagy legalább a káptalant visszahozza Esztergomba. Ám, ezen tervét nem sikerült valóra váltania. Noha a jogi akadályok már korábban elhárultak, Barkóczy halálát követően nemhogy a Nagyszombatban lévő Főszékesegyházi Káptalan nem folytatta az adminisztráció visszavitelének szervezését, hanem az esztergomi Várhegyen leálltak még az építkezések is. Az alapokra felállított szerény méretű templom, s egy, a megkezdett munkálatok egyéb csonkjait elfedő hársfaliget fogadta ez új érseket. Batthyánynak mindenekelőtt Mária Terézia egyházszervezeti átalakítással kapcsolatos tervét kellett kiviteleznie. A VI. Pius pápával folyamatosan kapcsolatban álló, Batthyány jó közvetítőnek bizonyult. A pápa, aki határozott és szilárd vezetőt látott benne, 1778. június 1-én bíborosi címet adományozott neki. Címtemploma a Tiberis szigetén lévő Szent Bertalan templom lett. Szervezési tevékenysége mellett - miként tette azt Kalocsán - nagy figyelmet fordított a lelkipásztori vezetésre is: látogatta egyházmegyéit, templomai, sokat költött közcélokra, tanított, új egyházi iskolákat indított és folyamatosan kereste a kapcsolatot a protestáns egyházakkal. Főpásztori tevékenysége ekkor teljesedett ki igazán. Működése egy építő, generáló személyiséget tükröz, aki jó politikusi alkat, kompromisszumkész, de céljai véghezvitele érdekében határozott. A kezdeti sikeres működés után azonban olyan helyzettel találta magát szembe, mely nagymértékben behatárolta mozgásterét. Negyven esztendős uralkodás után 1780. november 29-én elhunyt Mária Terézia. Utódja, az uralkodásra már oly régóta készülő II. József (1780-1790) lett. Mivel az ő tevékenysége a kezdetektől egyházpolitikai ügyek sorát érintette, Batthyánynak, aki tradicionálisan udvarhű volt,

1

8 minden erejével azon kellett dolgoznia, hogy a lehető legjobb kompromisszumos megoldást érje el az uralkodó olykor nyílt egyház- és katolikusellenes rendeleteivel szemben.

1

9 Ezek közül a legjelentősebb természetesen a Türelmi Rendelet (1781) 1

8 Ember IV/II. 1137. 1

9 Az egyébként mélyen vallásos ü. József, modern, centralizált állama kiépítésében az egyházat csupán egy eszköznek tekintette. Egyházpolitikájának lényege az volt, hogy birodalma klérusát és az egyházmegyéket elszakítsa Rómától. Emellett saját 95