Esztergom Évlapjai 2009

Szentmártoni Szabó Géza: Vitézek, hol lehet?

Aztán megtér büszke zsákmánnyal, visz magával előkelő foglyokat. Ezeket várakba küldik, aztán levágják a fejüket, s ijesztésiil karóra tűzik, ijesztésül is, meg győzelmük emlékéül is. Amint a szerencse körbe jár, tőlük könnyen elpártol, s néha azok jutnak bajba, akik győztek, mert a sikertől megrészegedve, azt hiszik, hogy az ő szerencséjük már nem változik. Mikor ott vágtat a maga vidékén, nem gondolva, hogy verembe zuhanhat, amaz hogy kiköszörülje a csorbát, rendbe áll; látván a mohó zsákmányolással foglalkozók rendetlenségét, hátba támadja ellenségét, s félig már nyert is. Fejüket vesztik, s ostobaságukért halállal fizetnek. Az a fél pedig, amelyet már legyőztek, rendben üldözi a megriasztott népséget, holttesteket rak halomba, Fortuna méltó jutalmaképpen. Temetetlen testük undok madarakat hizlal, csontjukat vadállat hordja szét a föld mélyedéseibe. Ott nem ura a szerencsének a vitéz, bármint üt ki a dolog. Karjával öl, karjával szerzi hírét, kartól pusztul nyomorultul. A vitéz ember jutalma: éhség; fáradság, fagy a mulatsága; tiszta eső és zavaros forrás az itala, étele; palotája szűk kalyiba; ágya kaszálatlan fű; halál, öldöklés az ő munkája, mint a ragadozó farkasoknak. [....] Isten, ki véded a vitézi nép ügyét, egy szegény zsoldos kér Téged, jutalmazd meg ezért a nyomorúságért az égben. Ámen. Ellenséget látván örömmel kiáltván ők kopiákot törnek, S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon, szólítatlan megtérnek, Sok vérben fertezvén arcul reá térvén űzőt sokszor megvernek. Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palotájok, Az utaknak lese, kemény harcok helye tanuló oskolájok, Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség s fáradtság múlatságok. Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek, Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek, Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek. Oh, végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege! Kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve, Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe! 90