Esztergom Évlapjai 2009

Deák Antal András: Az esztergomi reneszánsz vízgép históriája

E gépházban a kerekek kezelésére csak egy ember van kirendelve. Miidán a megszemlélést elvégeztük a molnárnak néhány ákcset adván, így szóltam: »Öregapám! Engedje meg, hogy a kerekek és a hengereknek mozgását és megállását is megtekinthessük.« »Fiaim! - mondá ő, - ezeknek a kerekeknek a mennydörgő zakatolását és zúgását ti ki nem bírjátok és a szökőkútnak az égig való felszökkenését megnézni nem lesz bátorságtok.« En válaszoltam: »Eelkem apó! Mi világutazó és értelmes emberek vagyunk. Vajha! Ezt is megláthatnánk.«- Erre mondá: »Tehát ne féljetek fiuk, egy kissé hátrább!«, s először a tetőn említett kéménynyílás födelét felnyitván a gépházban levő magas keréknek

4

7 vizet befogadó kis ládái vízzel teltek meg, a mire a hengerkerekek azonnal forogni kezdettek. Nagy Isten! Olyan zörgés keletkezett, mintha az utolsó ítéletnek hirdetője volna. Némelyik kerekek jobbra, némelyek balra forogtak s valamennyi kerék, egyik a másikba kapcsolódván, óra módjára mind forogni kezdett. Az öreg molnár apó pedig egyszerre csak azt mondja: »Ne féljetek, ne féljetek fiuk!«, s egy vízvezetéki vascső formájú csövet erősen forgatott s mihelyt megcsavarta, a várba vezető vízcsatornából a víz emberi nyak vastagságban a kémény nyíláson át egyenesen az ég felé kimenvén, három Szulejmáni minaretnél magasabbra emelkedett s zúgva, dörögve úgy ment ki, hogy midőn legmagasabb pontját elérte, szivárványt játszva szökőkútszerűen leesett, és a Duna folyóba ömlött. Félóráig voltunk a szemléletbe csodálkozással elmerülve. Isten látja, a molnár apó is igen kiváló ember s hála Istennek! Áldásával tisztelt meg, és maga a nagyvezír, Köprölizáde Fázil Ahmed pasa is megnézte e dolgokat, s a tiszteletreméltó öreg molnárnak ötven aranyat ajándékozott, és tíz ákcse fizetésemelést rendel el neki. Ezen külvárosnak harmadik kapuja is e gép malmának ajtója felé nyílik... "

4

8 A fenti Cselebi-szöveg általunk problémásnak ítélt részei: a. Tartalmi problémák: - „Eme hengerkerekeknél magasabban, egy tölgyfából készült, kocsikerék nagyságú hengerkerék van, amelynek kerete körös-körül a szélén lyukas és így a vizet beeresztő ötven kis láda van rajta..." A kocsikerék nagyságú malomkeréken nem fér el az 50, érdemi mennyiségű vizet befogadó ládika, ráadásul ilyen kicsi átmérőjű kerék esetében olyan csekély a forgatónyotárás igazol. Egyben azt is sugallja ez a megfogalmazás - tulajdonképpen expressis verbis kijelenti -, hogy a „kerekeket magába foglaló gépház" ebben a toronyban volt: „Az említett belső vár [Verpec-torony] ... alján, a vízi malmo(ka)t és kerekeket magába foglaló gépházban... meleg forrás vize bugyog ki ..." Ott volt tehát a gépház, ahol a forrás. 4

7 A szerkezetet meghajtó kerék tehát „magas", azaz hatalmas volt. A kocsikerék méretű kerék elképzelésünk szerint a labdás vízemelő kereke lehetett. 4

8 Evlia Cselebi török világutazó Magyarországi Utazások 1660-1664. Ford. Karácson Imre OSB régész (1897 - általunk egy kissé magyarítva). 54