Esztergom Évlapjai 2009

Beke Margit: IV. Béla király és az esztergomi érsekek

kiásatta és a jog ellenére saját székesegyházában temette el és végül - hoszszas per után -, a Szentszéknek engedelmeskedve visszaadta a hamvakat a minoritáknak.

3

1 Érdekes V. Istvánnak és Margitnak a kapcsolata is. Talán mégis igazuk lehet egyes történészeknek, hogy a két testvér igen szerette egymást. Ez különösen Margit élete vége felé válik nyilvánvalóvá. István és az apa közötti konfliktusban Margit mintha a fiú pártjára állna. Nem lehet véletlen, hogy István kezdeményezte Margit boldoggá avatását, amelynek kivizsgálását V. Gergely pápa Fülöp érsekre bízta, és ezzel megindult a kanonizáció igen hosszadalmas folyamata. Ennek végét jelenti az 1943-as szentté avatás, amelyet Serédi Jusztinián hercegprímás eszközölt ki. IV. Béla uralkodását egy XIII. századi ismeretlen szerző így összegezte:

32 „Nézd, íme, Mária képe e három sír közelében: Férj, feleség meg a herceg, az ég legyen édes ezeknek/Míg lehetett, míg népe felett úr Béla királyunk:/Bujt a csaló, élt becsben a jó, volt béke minálunk." A szerző bizonyára közeli jó embere lehetett a királynak, hiszen a sok és küzdelmekkel teli életből inkább a béke maradt meg emlékezetében. A közeli utókor V. Istvánnal folytatott csatáit elfelejtette és a családi viszályokat is. Azt azonban elmondhatjuk, hogy a király és az esztergomi érsekek kapcsolata általában jó, hiszen a királynak személyes vallásossága és az érsekek egyházi törekvései nem eredményeztek konfliktus helyzetet. Az is elmondható, hogy az egyházi érdekek és az állami érdekek nem álltak egymással éles ellentétben, mert a társadalom egésze keresztény alapokon állt és gondolkodott. 3

1 MES I. 574., Thuróczy János. A magyarok krónikája. Ford.: Horváth János. Bp. 1980.198. 3

2 Ismeretlen szerző. Esztergomi epitáfiumok. IV. Béla király családjának sírkövére. In: V. Kovács Sándor. 850. 48