Esztergom Évlapjai 2009

Milánkovics Imre: Az Esztergomi Népbíróság megalakítása és működése 1945-1946-ban

rúakra is kiterjedt. Egyes népbíróságok az igazoló bizottságok határozatai elleni fellebbviteli fórumként is működtek. 3 Illetékesség szempontjából az 1896. évi XXXIII. tc. II. fejezete volt az irányadó. 4 A rendelet kimondta, hogy népbíróságot minden törvényszéki székhe­lyen fel kell állítani, a működéshez szükséges épületet, helyiséget a törvény­szék vezetője biztosítja. 5 A népbíróságon - a szükséghez képest - az igazságügy-miniszter több tanács felállítását is elrendelhette. A népbíróságon a vádat a népügyész vagy helyettese képviselte. A népbírósági tanács személyi összetételével kapcsolatban a rendelet elő­írta, hogy annak öt tagból kell állnia, mely tagokat a Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Frontba tömörült politikai pártok (Polgári Demokrata Párt, Füg­getlen Kisgazdapárt, Magyar Kommunista Párt, Nemzeti Parasztpárt, Szoci­áldemokrata Párt) által küldött személyek közül a helyi nemzeti bizottságok jelölik ki. A jelölés három hónapra szólt, s csak nagyon indokolt esetben le­hetett visszautasítani. A népbírák tárgyalási naponként meghatározott nagy­ságú napidíjban részesültek, amely a rendelet hatályba lépésekor 20 pengő volt. A népbírósági tanács tehát kezdetben öttagú volt, ténylegesen azonban hat bíróból tevődött össze, mert a vonatkozó jogszabály alapján az igazság­ügyi miniszter az öt népbíró mellé a tanácsvezetői feladatok ellátására a tör­vényszékek - esetünkben az Esztergomi Járásbíróság - bírái közül tanácson­ként egy bírót jelölt ki. Ez az állapot 1945. május 1-jéig tartott, amikor az Ide­mozgalomnak, részt vett abban, a visszacsatolt területek lakosságával kegyet­lenkedett, vagy valamilyen formában részt vett abban, aki önként csatlakozott a német hadsereg vagy biztonsági szolgálat kötelékébe, ezek besúgói, stb. Népelle­nes bűntettben az ország azon vezetői vétkesek, akik részt vettek a nép érdekeit sértő jogszabályok megalkotásában, tevékenységükkel segítették az olyan jog­szabályok megvalósulását, amelyek személyi szabadság korlátozására, testi ép­ség megsértésére alkalmasak, ill. az a közalkalmazott, aki népellenes, fasisztaba­rát hivatali működést fejtett ki. 3 A 4080/1945. M. E. sz. rendelet az ún. igazolási ügyekben a fellebbezések elbírá­lását az ítélőtáblák székhelyén működő népbíróságok hatáskörébe utalta. 4 A Büntető perrendtartás ide vonatkozó fejezete szerint az a népbíróság volt ille­tékes az ügyben eljárni, amelynek területén elkövették a bűntettet, ill. az elköve­tő lakhelye szerinti népbíróság. 5 Általában megyénként egy-egy, nagyobb megyékben (pl. Zala vagy Győr-Sopron megye) két törvényszék is működött. 218

Next

/
Thumbnails
Contents