Esztergom Évlapjai 2000

FAKASZ Tibor: Mecsén ezredes 1956-os esztergomi tevékenysége

FAKÁSZ Tibor MECSÉRI EZREDES 19560S ESZTERGOMI TEVÉKENYSÉGE Mecséri János, a Vörös Csillag Érdemrend (1953), a Kiváló Szolgálati Érdemérem (1955) birtokosaként a Magyar Néphadsereg 7. gépesített hadosztályának parancsnoka Esztergomban az 1956. okóber 26-ai tragikus sortűz idején. Ezért a városi Nemzeti Tanács október 29-én „örökre kitiltotta Esztergomból". Október 30-án a Maiéter Pállal rokonszenvező Mecséri hadosztályával együtt a forradalom mellé állt. Feladata a Főváros rendjének biztosítása, védelme volt. November l-jétől Budapest mellett a Parlament védelmét is ellátta a Kormányőrség parancsnokaként Az ő feladata volt az, hogy november 3-án biztosítsa a Szovjet kormánydelegáció útját Tökölről a parlamentbe és vissza. Maiéter Pál utasítására ugyancsak ő biztosította a magyar kormányküldöttség útját a Parlamentből Tökölre, ahol Szeröv tábornok parancsára a küldöttség tagjait letartóztatták. Mecséri ezredes - a megtorlás áldozataként - kivégzett társaival együtt Nemzeti Kegyhelyünkön, a 301-es parcellában nyugszik, de pere a társadalom és a történelem ítélőszéke előtt ma is zajlik. A sors úgy hozta, hogy a győri munkáscsaládban született és szocialista meggyőződésű, szervezett munkássá és párttaggá nevelődött Mecséri János (1920-1958) élethivatását a katonatiszti pályán találta meg s gyorsan felívelő katonai karrierjének (1948-1956) Esztergom lett a színtere. A nép által „gyorstalpalónak" nevezett tanfolyamok elvégzése után Esztergom-táborba helyezték századparancsnoknak, majd 1949-ben ezredparancsnoknak. Nem sok időt hagytak számára, hogy bizonyítsa rátermettségét, máris kiküldték Moszkvába, ahol 1950-52-ben a Sztálin Akadémia „magas parancsnoki tanfolyamát" végeztették el vele. Hazatértekor Budapesten alezredesi rangban a 11. gépesített hadtest törzsfőnöke lett. Innen helyezték 1954 őszén ismét Esztergomba a 7. gépesített hadosztály parancsnokának. Ezzel a megbízatással Mecséri ezredes a Magyar Néphadsereg egyik legjobb, legütőképesebb alakulatának élére került. Tudta, hogy gyorsan felívelő, sikeres pályáját főként párttagságának és a párthatalom, „a proletárdiktatúra" belévetett bizalmának köszönheti s ezért hálával és hűséges szolgálattal tartozik a hatalomnak. Megtanulta, életelvévé vált, hogy „a katona kétkedés nélkül teljesíti felettesei parancsát". Ezt beosztottjaitól, tisztjeitől és közkatonáitól egyaránt megkövetelte. Ellentmondást nem tűrő, katonás szigorúságáért jó parancsnoknak tartották. Szakmai felkészültségét, tehetségét elismerték. Katonái tisztelték és lelkesedtek érte. Szerette Esztergomot. Családjával együtt itt lelt otthonra, itt teljesültek vágyai. Mint nagyhatalmú hadosztályparancsnok s egyben helyőrségparancsnok, a várost magáénak tekintette. 243