Esztergom Évlapjai 2000

ORTUTAY Andrásné: Társadalmi és egészségi viszonyok Esztergomban a XIX. század negyvenes éveiben

kapcsolat megnevezése, nyilván olyankor, ha a legtermészetesebb módon házasok voltak. Viszont pontosan bejegyezték mindazt, ami az egyház számára fontos volt: a gyermek származásának „törvényszerűségét", az esetleges felmentéseket, elbocsátásokat, a szentséget kiszolgáló egyházi személy nevét, a legtöbb esetben a házasulandók családi állapotát (hajadon, nőtlen, „szüzek", özvegy). Mindhárom fajta anyakönyvet záradékkal, pecséttel, aláírással hitelesítették.

13 1. A „Kereszteltek Anyakönyve" Az előre nyomtatott táblázatok, amelyeket használtak, a következő adatok bejegyzését kívánták meg: • 1840-ben és 184l-ben: „Hó, Nap; A Kereszteknek Neve és Törvényszerűsége; Az atya és anya Vezeték és Keresztneve; Hitvallása Polgári állása és Lakhelye; A keresztszülők Vezeték és Keresztneve; Keresztelő" • 1842-ben és 1843-ban: „eme napján kereszteknek neve (s talán nem törvényszerűsége); szüléiknek neve, czíme (vallása ha nem rom. kat - lakhelye, ha nem itt lakos) keresztszüléinek: neve, állapotja, czíme keresztelője". A korábban vázolt megszorításokkal megállapíthatunk bizonyos demográfiai adatokat, és levonhatunk következtetéseket a népmozgalom helyi alakulására. Az anyakönyvekből megállapítható számadat nem térhet el jelentősen a valóságostól a következő okokból: Elképzelhető ugyan, hogy a december végén született gyermekeket a következő év januárjában keresztelték - de ezek a különbségek több év alatt kiegyenlítik egymást, A szabad királyi városban lakó szülők más plébánia anyakönyvébe is bejegyeztethették gyermekeiket, de ez a szám nem lehetett jelentős. A keresztelési és halotti anyakönyvek összevetése azt mutatja, hogy sok két hetesnél fiatalabb gyerek halt meg, aki a kereszteltek anyakönyvében is szerepel (1840-ben 11, 1841-ben 9, 1842-ben 15, 1843-ban 7) és egyetlen két hetesnél idősebb (1842: Benetzky Anna, Mátyás leánya, 18 napos - rángás) halt meg anyakönyvezetlenül. Nem valószínű, hogy az amúgy is nagyon halandó csecsemőket kereszteltetni „utaztatták" volna. Biztosan követték a kor általános szokását: 13. „Kollár István mppria Plébánus" „A kereszteltek neveit magában foglaló jelen anya könyvet ai 1827ik évi 23ik T Cikkely mint Törvény Székileg ki küldött Törvényes Bizonyság alá írtuk, s arra pecséteinket is reá nyomtuk, s az alább Tiszteit Ns Város Levéltárába leendő letétetés végett magunkhoz vettük. Esztergom Szab. Kir. városban Április 24-én 1842. Horvát Imre Tanácsos, Kiss Mihály Tiszt. N. város fő fiscálissa" „A házasságra öszve keltek neveit magába foglaló jelen könyvet mint Törvényes bizonyság alá írtuk s arra pecséteinket is reá nyomtuk, és az alább Tisztelt Nemes Város Levéltárába leendő letétetés végett magunkhoz vettük. Esztergom 24ik április 1842. Horváth Imre Tanácsos Kiss Mihály a Tiszt. N. Város főflscálissa" „A megholtak nevét magában foglaló jelen könyvet, az 1827:23ik T. Cikkely értelmében, mint Törvényes Bizonyság alá írtuk, s arra Pecséteinket is reá nyomtuk, s az alább Tisztelt N. város Levél tárába leendő letétetés végett magunkhoz vesszük. Esztergom 24ik április 1842 Horváth Imre Tanácsos Kiss Mihály a Tiszt. N. város fő fiscálissa" 86