Esztergom Évlapjai 2000

RÓNAY Gábor: Egy német zsoldos Esztergom-vidéki és budai kalandjai 1686-ban

Esztergom letarolt és török-irtotta környékének a leírása szívbemarkoló: „De gyakran bukkantunk nomádokra, kik családjaikkal egyetemben földalatti lyukakban húzták meg magukat és halászatból, vadászatból éltek, mint a tatárok. Ezek nyers húst is ettek, úgy szintén az elhullott marhák húsát is, miként a cigányok.... Egyébként, az egykoron oly szép Magyarország vad világgá vált. Mint azt már megjegyeztem volt, 30 mérföldnyire nem volt egy falu, vagy város sem, a fű ember-magasságú volt, úgy, hogy gyakran szabályos ösvényt kellett vágnunk magunknak. Ami pedig ezt a szinte lakatlan magyar tájat illeti, ez tele van vad kutyafalkákkal, melyek úgy támadnak emberekre és marhákra, mint a farkasok. Az elvadult kutyák ugyancsak kiássák a csatatereken elesettek hulláit, de máshol is kikaparják őket. Én is majdhogynem életemmel fizettem, amikor egy ilyen vad kutyafalka rám támadt." Elképesztő kutyakalandjáról és arról, hogy milyen állat-furfanggal szabadult ki a falka karmai közül az ifjú borbélysebész részletesen beszámol Ofen-i (pesti) naplójában. Ilyen leverő első benyomások után, mint azt emlékiratai „Utazásaim" fejezetében Dietz mester feljegyezte, 1686. május végén a 12 000- fős brandenburgi zsoldos sereg, valamint a tábort követő népes siserehad tovább vonult kelet felé, hogy a többi keresztény sereggel együtt részt vegyen Buda felszabadításában A magyarokról, a „török háborúk" okairól, ő ekkor meg semmit sem tudott azon kívül, hogy a nyugati keresztény fejedelmek eltökélt szándéka volt a török kiűzése magyar főidői 150 éves „pogány megszállás" után. De a Potsdami Borbély-sebész Céh 21 éves felszaadított mestere szemes ember volt. Mindent meglátott, mindent észrevett, mindent megegyzett és mindent értékelt emberközelből. Sasszemét sem enni-innivaló, sem zsákmányehetőség vagy szemre való fehérnép nem kerülte el. Naplója nyílt eszű, szavahihető, értelmes emberre vall, kiből jobbára hiányzott kora elfogultsága és rutinos kegyetlensége. A tábori élet részleteinek leírása mindmáig friss maradt és saját élményei segítségével Dietz mester feltárja olvasói számára az 1686-os magyarországi hadjárat mindennapos valóságát. Észrevételei és meglátásai az egyszerű zsoldos-katona láthatárán belül maradnak és így alapvetően eltérnek a főtisztek ránk maradt stratégiai hadszemléletétől vagy a hivatalos történészek ideológiai elkötelezettségétől. Bár a török Budáról való kiűzése volt a brandenburgi tüzérezred felállításának célja s Dietz mester nyilván egyetértett ezzel a nemes céllal, amikor felcsapott zsoldosnak, ilyesfajta, vallási vagy ideológiai megokolás jobbára hiányzik a hadjáratban való részvételéből. Becsületes borbély-sebész munka és zsákmány-szerzés foglalkoztatják inkább, mint a többi zsoldos társait. Amint a sereg Esztergomból kelet felé vonult, Dietz mester egy-egy egyszerű, odavetett mondattal jegyzi fel a törökdúlás borzalmait. „Waitzen, ez a gyönyörű kisváros, melyen átvonultunk, teljesen elpusztíttatott tűz által. A törökök minden lakosát elkergették. Neuhausen, a Nyitra folyón, a minapában szabadíttatott fel (pontosabban 1685 végén) húszévi török megszállás után. Még nem építették újjá." Egy Esztergom környéki nagy cigánybanda életstílusával kapcsolatos feljegyzései, például, kifejezetten szociológiai és antropológiai értékűek. „Sok ezer cigányra akadtunk Leopoldstadt előtt," - írja Dietz mester. „Táborukat földsáncok veszik körül. Ők előbb jó 48