Esztergom Évlapjai 2000

HORVÁTHY Péter: Egy lokálpatrióta esztergomi „euro-polgár" vallomásából (Nagyfalusi Tibor interjúja Horváthy Péterrel)

ra ott volt pontosan: elkésni csak előadásról lehetett, meccsről nem. Egy szezonban nálunk, a HAR(madéves) - MAT(ematikus) - SE-nél játszott Esterházy Péter is: a felettünk lévő évfolyamból Icsi Úr hozta közénk. (Ő volt a kapusunk, de főként vizsgázóként mutatott bravúrokat. A Termelési regényben ugyanezen a néven találkozunk alakjával.) Hogy ment az egyetemi' Bár szerettem a matematikát és a„gyenge jeles" szintet el is értem, sose tudtam mérkőzni az igazi jókkal, akik „spécikén" tündököltek és diákköri pályázatokat írtak. Be-be kukkantottam a fizikus-szaki előadásokra is. „Nem értem pontosan azt a részletet. Elmagyarázná, Professzor Úr?" -kértem Marx Györgyöt óra után. - Ja, észrevette, hogy nem világos a dolog?" - csillant fel a szeme. „Nem látta, hogy közben így csinálok a kezemmel?!" Akkoriban Jánossy Lajos Akadémikus, PB-tag, saját Relativitás Elméletét ismertette a TV-ben. (Minden formula ugyanaz benne, mint Einsteinnél, csak az interpretáció, az igazi marxista !) Megjelent a képernyőn, zilált ábrázattal, égnek álló hajjal és hadart valamit. Hirtelen megállt a kép, belépett Sass Elemér tanársegéd: - „A Professzor Úr most azt akarta mondani" - magyarázta didaktikusán. A Bölcsészkaron vigasztalódtam: francia nyelv- és stílusgyakorlatra, majd középkori francia irodalomra jártam be. Győry János lenyűgözött: nemcsak franciául beszélt tökéletesen, de egyetlen óra leforgása alatt tizenkét nyelven idézett, fejből. Műfordítással is szórakoztam: tanulásképp lefordítottam száz oldalt Camus Pestisé bői. Első év végén valami számítógép-programot kellett írni. A néprajzos Voigt Vilmos tanácsára Szabó Lőrinc Huszonhatodik év című versciklusának néhány szonettjét elemeztettem a géppel. Az ITK-ban megjelent cikkében Voigt mint az „első sikeres magyar számítógépes verselemzésről" írt erről.

1 Londinerek voltunk a balatonfüredi Annabella Szállodában azon a nyáron, Demszky Gáborral. Míg mi - jatt reményében - a vendégek csomagját cipeltük, ő valamelyik autó alatt fekve Hegelt olvasta németül. (Aztán mégis ő írt cikket a jatt szociológiájáról.) Minden évben kötelező volt heti két óra „világnézeti tárgy". „Mi a kapitalizmus alapvető ellentmondása?" - tudakozódott PéGéEdit a vizsgán. - „Ezt pillanatnyilag nem tudnám pontosan megmondani, de TÉNY, hogy ez az ellentmondás egyre mélyül és a kapitalizmus VÁLSÁGÁHOZ, végső soron pedig annak BUKÁSÁHOZ vezet!" - fejtette ki EsGé, termetre és matematikai zseniként egyaránt kimagasló évfolyamtársam. Tuccoc Néni kis, arany ötágú csillagot viselt a nyakában. IV. évtől aztán szabadon lehetett marxizmus spécit választani. Néhányan kiharcoltuk, hogy zenetörténetet hallgathassunk Marótinái, a Bölcsészkaron. Végül is zene = esztétika = marxizmus! Kurzus közben összebarátkoztam pár bölcsésszel; a következő évben már 1. VOIGT Vilmos: Számítógépes ritmuselemzési kísérlet. - Irodalomtörténeti közlemények, 1972.. 2.203-211. 292