Esztergom Évlapjai 2000

HORVÁTHY Péter: Egy lokálpatrióta esztergomi „euro-polgár" vallomásából (Nagyfalusi Tibor interjúja Horváthy Péterrel)

EGY LOKÁLPATRIÓTA „EURO-POLGÁR" VALLOMÁSAIBÓL (Nagyfalusi Tibor interjúja Horváthy Péterrel) Horváthy Péter 1951-ben született, Budapesten. Családja 1952 elején Esztergomba költözött Itt töltötte gyermekkorát és részben ifjúságát is. 1966-ig itt végezte iskoláit és eredményes versenyzője volt a helyi úszóegyesületnek. A tudományos pályára készülve, fizikából szintén figyelemreméltó sikereket ért el. (1969-ben 6 nyerte az országos Eötvös-versenyt, majd a brnói diákolimpián - a magyar csapat legfiatalabb tagjaként - második díjat kapott) 1978 óta életének ffl színtere Nyugat-Európa; 1988-tól kettős - francia-magyar - állampolgár. A matematikai fizika szakterületén 1985-ben elnyerte az ún. „állami" doktorátust, ami Franciaországban a legmagasabb egyetemi fokozat 1990-ben kinevezték a tours-i egyetem professzorává; utóbb ugyanitt, az Alkalmazott Matematikai és Elméleti Fizikai Intézeten belül a fizikai szakbizottság elnöke lett Az 1980-as évek közepétől rendszeresen publikál a fizikatudomány angol nyelvű folyóirataiban; világszerte számos nemzetközi konferencia meghívott előadója; kutatóként, tanárként gyakori vendége olasz, német, angol és Észak-amerikai egyetemeknek. A szünidők jelentős részét minden évben Esztergomban tölti, úgy is, mint szenvedélyes „időutazó'', akinek elmélyült érdeklődését a történelem iránt ez a nagy múltú kisváros táplálta az első forrásokkal. A magán-és helytörténeten kívül főként a magyar-francia kapcsolatok régmúltját kutatja; ír és publikál amatőr történészként (magyarul, franciául, németül) és szépíróként egyaránt. Tudományos érdekű dolgozata belföldön eddig a Vigiliában jelent meg (1997. november). Az Esztergom és Vidéke 1997 végén kötetben is közreadta visszaemlékezéseit Feljegyzések az elfelejtett városból címmel, amelyet az itt közölt két írás előzményének tekinthetünk. Ezt egészíti ki ugyanis a helyi úszóélet - személyesen átélt - fénykorának adatszerűen is pontos krónikája; illetve folytatja a „kalandossá" fordult életútról készült interjú. 1997-98-ban két nyár beszélgetései szolgáltatták hozzá a nyersanyagot, amelyet aztán Horváthy Péter formált végleges szöveggé. A színes pillanatképek, útirajzok önvallomások egy olyan személyiség portréját vázolják elénk, aki Esztergomból indult a nagyvilágba és „euro-polgárként" is megmaradt igaz lokálpatriótának. Kalandozások kora (1967-1978) Miért mentél el Esztergomból!' Hová kerültél? Nyolcadik vége felé a matematika-fizika-csillagászat bűvkörében éltem. Láttam a tv-ben, hogy a Ki Miben Tudós fizika- és matematika versenyét a Fazekas diákjai nyerik. Szerettem volna közéjük kerülni, de akkor még sikerült a szüleimnek lebeszélniük erről. így az esztergomi Dobó gimnáziumba kerültem, francia tagozatra. Első év végén - 1967-ben aztán átkértem magam a Fazekasba. „Ott majd kihozzák belőled, amit lehet!" - biztatott az igazgató úr búcsúzáskor. Milyen volt a Fazekas ? Volt néhány kiváló tanár, de a szintet inkább a diákok hozták magukkal: az osztály félig hozzám hasonló megszállottakból, félig menő pesti családok csemetéiből, nem ritkán kádergyerekekből állt. Nagy volt a presztízse a különböző tanulmányi versenyeknek; a nyerteseket igazi hősöknek láttuk. Természetesen, a matematika volt a főtárgy. Paradox módon, mégis inkább jó humán gimnáziumnak nevezném. Bár sokat jelentett a heti tíz matematika óra meg a szakkörök; legmaradandóbb élményeimet mégis a kiváló magyartanárnak köszönhetem. A nyílt, 289