Esztergom Évlapjai 2000

HORVÁTH István: Esztergom 1594. évi ostroma, és Balassa Bálint meg sebesülésének helyszíne

vagy több templom, ill. kolostor köré szerveződött, egymáshoz épült, falusias jellegű település volt.

1 Ez utóbbiakat már az 1526-43 közötti ostromokban többször felégették. Végül Szulejmán Szultán 1543. évi ostroma idején (amikor Esztergomot sikerült a törököknek elfoglalniuk) a külvárosok végleg elpusztultak, - romjaikat az erődítési munkákhoz, a várfalak kijavításához hordták szét. A török csak azokon a területeken építkezett, amelyek hadászatilag fontosak és védhetők voltak, hiszen Esztergom a hódoltsági terület szélén, mint a felvidéki bányavárosok és Nyugat-Magyarország elleni hadjáratok egyik fő kiindulópontja, - a keresztények szemszögéből pedig Buda visszafoglalásának kulcspontja - fontos végvár lett hosszú időre.

2 Miből is állt az esztergomi erődrendszer 1594-ben? Központja a Duna felett mintegy 50 m magasan kiemelkedő Vár volt, déli sziklacsúcsán az Árpádok királyi palotájából átalakítva az érsekek késő gótikus - reneszánsz nagypalotájával, amelyet ekkor részben a várparancsnok, az esztergomi bég lakott. (2. kép) A hegy közepén fennállott még a Szent Adalbert bazilika, az érsekek egykori székesegyháza, a középkori Magyarország „Szép Temploma" (melynek csak a szentélye pusztult el), és más épületek.

3 A Várhegy alján fekvő Vízivárosnak, amely városfalaival a várhoz kapcsolódott, és így azzal egyetlen erődítményt képezett, - a keskeny vízparti sávon (É-on) egy főutcája volt. A piactértől D-re, a Hévíz felé kiszélesedett, két-három utcára bővült. Itt, a legjobban támadható DK-i városfalakat több alkalommal is erősítették: 1543-ban a DK-re nyíló Budai kapu védelmére még Szulejmán Szultán építtette a Várhegy oldalába a Budai-kapu rondellát („Budun kapu-kuleszi"). A kaputól a Kis-Dunáig húzódó fal Ny-i végére, a vízpartra 1560 táján egy félköríves rondellát építettek. A Víziváros másik főkapuja, a Vízi kapu („Szu-kapuszu") a Piactérről nyílott, ahonnét fahíd vezetett át a Szigetre. Egy gyalog-kapu is nyílott a Víziváros É-i végénél, ahol az Árpád-kori eredetű Veprech torony (-Vízi torony), ill. a külön parancsnokkal és őrséggel 1. A közép- és törökkori város helyrajzát adja: HORVÁTH István - KELEMEN Márta - TORMA István: Esztergom és a dorogi járás régészeti topográfiája. Magyarország régészeti Topográfiája 5. (továbbiakban (MRT 5.) Bp. 1979- 78-231. 2. Esztergom törökkori ostromait részletesen tárgyalja és a forrásokat közli: NÉMETHY Lajos: Emléklapok Esztergom múltjából. Esztergom, 1900.416., CSORBA Csaba: Esztergom hadi krónikája. Bp. 1978. 236. - v. ö.: RÉCSEY Viktor: „Balassa Bálintnak Esztergom alá való készülete és eleste". (Rimái Jánosnak egykorú és egyetlen példányban levő költeménye után közli R. V.) in: Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat első Évkönyve. Esztergom, 1896. 55-79. ZÁKONYI Mihály: Balassa Bálint születési éve. in: Esztergom Évlapjai 1934.14-17. Esztergom török építményeiről 1. még: Ekrem Hakki AYVERDI: Osmanli mimari eserleri. - ROMANYA MACARISTAN. Istambul Fetih Cemiyeti é. n. 3. MRT 5.: 84-106.; HORVÁTH István: Templomok, kolostorok a középkori Esztergomban, in: Egyházak a változó világban. Szerk.: BÁRDOS István - BEKE Margit. Esztergom 1991.132. 28