Esztergom Évlapjai 2000

LEEL-ŐSSY Lóránt: Balassi Bálint pszicho biográfiája

Kosztolányi szavaival végezhetjük be: „Arra, hogy Balassa Bálintot megítéljük vagy elítéljük - úgy érzem -, nincs jogunk. Az érzékelhető, hogy a kor kegyetlen volt, gyermekeket öltek, az ellenség orrait fűzték egybe, koponyákat raktak gúlába. Balassi Bálint még ilyen példák között is a „szerényebbek" közé tartozott. Lelkileg rugó lehetett a család sorsa, az első szerelem sikertelensége, sok-sok szerelmi kaland kudarcos vége. Felvetődik az is, hogy egyszer komoly fejsérülést szenvedett el és ezt esetleg epilepsziás rohamok követték, amelyek jellemét eltorzíthatták. Mindenestre reneszánszi harsogó életkedve volt, mint Kosztolányi írta. Ezzel szemben azonban - mint emh'tettem - igen sok a siránkozó, majd istenes verse. Az utóbbiak mindig bűnbocsánatért esedeznek. „Két véglettel tusakszik, istennel és ördöggel." Váratlanul jelent meg Esztergom ostrománál is, ahol igen súlyos sérülést szenvedett el, ami 43 éves korban felér egy halálbüntetéssel. Zászlóján Szent Dávid képe volt, akinek zsoltárjait gyönyörűen lefordította. Végül utolsó szavai kifejezték hitvallását: „ Krisztus meghalt én érettem és én hogy kétkedjem? Katonád voltam, Uram és a te seregedben vitézkedtem." A bűnt a bűnhődés követi, helyesebben a büntetést az önbüntetés, a lelkiismeret ítélete. A pszichiáter szakvéleménye mindezek ismeretében könnyen megfogalmazható: igazi reneszánsz lovag volt, annak minden erényével és hibájával, amit ma kóros személyiségnek minősítenénk és egyes tetteit akár törvényellenesnek is tekinthetnénk, de tehetségét és alkotásait figyelembe véve a kóros személyiség ún. pozitív változatának tartunk. A leghelyesebb, ha Kosztolányi fentebb idézett véleményét fogadjuk el: az első magyar zseniális költőt mai szemmel nem ítélhetjük el, hanem csak a művei alapján felmagasztalhatjuk. A néha szélsőséges személyiségi vonásaiból fakadó tetteit az ő korának „szelídebb" lovagi típusával azonosíthatjuk. Irodalom. Balassi Bálint összes művei. I.- II. Bp., 1951-55. ECKHARDT Sándor: Az ismeretlen Balassi Bálint. Bp., 1943. KLANICZAY Tibor: A szerelem költője, in.: Reneszánsz és barokk. Bp., 1961. KOSZTOLÁNYI Dezső: Bevezetés, in.: Balassi Bálint verseiből. Bp., 1938? SZABOLCSI Bence: Balassi sziciliánája. in.: Vers és dallam. Bp., 1953. 25