Esztergom Évlapjai 2000

FAKASZ Tibor: Mecsén ezredes 1956-os esztergomi tevékenysége

A váltás szellemében szabadon bocsátották „a fegyveres harcban lefegyverzett és elfogott fiatalokat". Az egyik „dorogi parlamenter" szerint pedig küldöttségüknek arra a kérésére, hogy „a néphadsereg álljon a forradalom, a nép oldalára", Mecséri ezredes ezt válaszolta: „Még nem értek meg egészen a feltételek az átállásra, de kérésüket fontolóra vesszük... Majd összeül a katonai kabinet és önöket értesíteni fogjuk arról, amit határoztunk."

2

1 Mecséri és ÁVH-tól függő „balos" törzstisztjei álláspontja az előzményekhez képest ekképp módosult: Nagy Imre és rendfenntartás! Ahogy az esztergomiakhoz intézett „kiáltványban" kinyomtatták: „Sorakozzatok Nagy Imre kormánya, a nép igazi kormánya mögé és őrizzétek meg a békét Esztergomban!" - Egyelőre ennél tovább nem akartak lépni. * Mecséri ezredesnek és társainak ekkor legfőbb gondjuk a hallgatólag beismert „esztergomi vérontás" nyomainak eltüntetése volt. Talán ezért is igénylik a lázítóktól, provokátoroktól mentes „békés Esztergomot". Mecséri ezredes nem menekül parancsnoki felelősségétől, szolidáris „a vérontásban" részt vett tiszttársaival, beosztottaival. A kővetkező mentő manővereket hajtották végre: - Továbbra is titokban tartották a Hadosztály-parancsnokságon elrejtett vértanú tetemeket, bár ez a lakosság számára már nem volt titok. - Október 27-én elterjesztették a hírt a városban, hogy az előző nap „a Hadosztály ablakaiból a nép közé lövő tatabányai ávósok még az éjjel, csónakon átszöktek Szlovákiába".

2

2 - Lehetséges, hogy néhány ávós tiszt valóban átszökött, többségük azonban a Hadosztályon maradt. A kényelmetlen cinkostársak eltávolításáról Mecséri ezredes október 28-án intézkedett. Bodolai főhadnaggyal, az „Esztergomi városi honvéd kiegészítő parancsnokság" tisztjével tartalékos tiszti igazolványt töltetett ki „tizenöt államvédelmis tiszt részére, hogy leplezni tudják magukat,... hogy bántódásuk ne essék". Honvédségi egyenruhát s fejenként ötezer Ft-ot adatott nekik. ,

2

3 így tette lehetővé terhessé vált bűntársaik menekülését, távozását. - Október 28-29-én az eltűnt polgári áldozatok családtagjainak fokozódó követelésére Mecsériék már nem zárkózhattak el a holtak kényszerű kiszolgáltatásától. Katonai erejük és hatalmuk birtokában azonban mindenféle csődület, tüntetés kizárásával, különböző időpontokban adták át a halottakat az értük jövő családtagoknak, azzal a kikötéssel, hogy „halottukat csendben temethetik el, külön-külön, közös temetést nem engedélyeznek". - E szándékuk valóra váltásában kedvezett nekik az, hogy a forradalmár vértanúk többsége nem esztergomi, hanem a környék különböző községeiből való volt s ott is temették el őket. Másrészt a „csöndes temetés" álláspontjában támogatóra találtak Esztergom Város 21. u.o. 22. BÁDY: 117. 23. HL 1956-os gyűjt. 6/a ő. e. 1007. 254