Esztergom Évlapjai 2000

DOBAY Pál: Német kísérlet a Budapest-körüli német ostromgyűrű áttörésére a Pilisen át 1945. januárjában

gyott) temetőbe. Számuk több százra tehető, de mindenképpen többszöröse német sors­társaikénak. A zömök betonobeliszkek között járva, alig találunk tiszti nevet, a legtöbbön „Nyeznakomnij szovjet bojec" (ismeretlen szovjet harcos) olvasható. Vajon gondol még néhányukra valaki Ukrajna mezőiről, a bjelorusz pusztákról, vagy az Ural lej­tőiről?... Ejt-e még könnyet 55 év távolából anya, feleség, menyasszony vagy kedves egyikükért is?... Ez a ki tudja, hány száz, Pilisnyeregben elpusztult és a püiscsévi öreg temetőben nyugvó fiatal élet ott és akkor a géppisztolyból tüzelő, kézigránát-hajító, rohamozó Halált jelentette. Ma néma kertész valamennyi. Porukkal éltetik a temető vén fáit és a vadvirágokat. Törlesztenek. Ha majd egyszer, valamikor, emberibb időket megérve, a mainál méltóbb emlékmű készül nekik is, értük is, - három szó elég lesz ezen magyarul és oroszul: MÉG ÉLHETTEK VOLNA. Tovább Pilisszentkereszt, majd Pomáz irányába A felrobbantott viaduktot kiváltó, máig jól látható elkerülő földutat vagy még január 9­én este, de legkésőbb másnap reggel-délelőtt megépítették a német utászok, mert csak ezen áthaladva gyülekezhettek a Felső rét felső végében Gille páncélosai 5 4. A viadukt újjáépítése 1948-ban történt. Néhai Tóth Vilmos esztergomi ácsmester végezte a vas­betonszerkezet állványozó-zsaluzó munkáit. Tőle tudom, hogy az új építmény mindkét vaskorlátja (jelenleg zöldre festve) az 1944. nov. 4-én véletlen folytán felrobbantott Margit-híd tartozéka volt. E korlát tehát egyúttal hídtörténeti emlék is. Az eddig sikeresen kibontakozó pilisi német előnyomulás Pilisszentlélek térségéből ja­nuár 10-én 20 3 0-kor folytatódott Pilisszentkereszt 3 5 irányába. Néhai Mátyás Kálmán, Pilisszentkereszt akkori plébánosa tollából az alábbiakat olvassuk a Plébániatörténetben: „(Január) 10-én ... a németek ... már a kertek alatt voltak. Este támadásba indultak az oro­szok, azonban a német katonák visszaverték őket. Egész éjszaka folyó harcok után a néme­tek 11-én reggel 1/2 7 órakor elfoglalták a községet. Délelőtt 11 órakor indult meg a bor­zalmas orosz ellentámadás...'' A rég halott plébános 3 6 kétségtelenül igazat írt, ám a valóság ennél összetettebb. Néhai Székely Antal helyi lakostól tudom 3 7, hogy a közben Dobogókőre feljutott 71 l-esek egy kis csoportja - megkerülve a Kétbükkfanyereg felé rohamozó-védekező szovjet harcosokat - a Dobogókő-Fagyoskatona-Községi erdő -Szentkút-Szurdok-Mészkemencék vonalában várat­34. E harckocsikat látta itt Lange úr január 10-én, amikor alakulatával Dobogókőre menetelt. Ő egyébként erősen készült feleségével (és ismét velem) 1994. nyarán újólag, de ekkor már tüze­tesebben végigjárni mindezeket a helyeket, ám betegsége és 1994. nov. 23-i halála megakadá­lyozta ebben. Bizonyára számos - már soha fel nem használható - értékes adatot vitt a sírba. A szóban lévő gyülekező hely a mai, bekerített erdészeti karácsonyfatelep széle ill. a Mexikó pusz­tai tiszti üdülőtelepre vezető út volt. 35. E községbe 1944. december 27-én kora reggel vonultak be Malinovszkij egységei Pilisszántó­Pilisvörösvár felől néhai Székely Antal közlése szerint. 36. Az 1970-es évek elején még személyesen beszéltem vele Székesfehérvárott. 37. Szavait néhány, még élő idős helybeli bármikor megerősíti. 228

Next

/
Thumbnails
Contents