Esztergom Évlapjai 2000

DOBAY Pál: Német kísérlet a Budapest-körüli német ostromgyűrű áttörésére a Pilisen át 1945. januárjában

kerestem meg valahol a reves bordacsontok között vagy alatt, és így nem juttathattam el a Német Háborús Keresőszolgálathoz

1

9. Szinte hihetetlen, hogy máig mekkora nyugaton az érdeklődés a hozzátartozók részéről a háborús hősök iránt. Jó példa erre Joseph Háusler esete. Utóvédharcokban esett el a Pilistetőn 1945. január közepe táján. A front elvonulása után - szovjet tilalom ellenére! - pilisszentkereszti lakosok temették el néhányadmagával a helyszínen, az egy-két éve felhagyott magyar katonai rakétakilövő bázis területén. A nagyon sekély, szinte sziklás-köves váztalajban nem lehetett megfelelő mélységű sírt ásni, ezért jobbára csak kövekkel takarták le a tetemeket. Az itt nyugvók további sorsa: a hús mellett dögöt is elfogyasztó rókák és vaddisznók hordták szét valamennyit. A sír helye azonban jelképesen megmaradt. Főleg erdész kollégáin gondozták lehetőség szerint

3

0. Joseph Háusler nővére - akkor még Nyugat-Németországból - az 1950-es évek elején elindult elesett öccse felkutatására és exhumálására. El is jutott a közigazgatásilag szomszédos Pilisszántóig, ahol a tanácsházán nem is tudtak meg nem is akartak foglalkozni ügyével

2

1. Valamikor az 1970-es évek legelején ismét próbálkozott. Tájékozódó magánlevele eljutott hozzám. Nem szívesen ugyan, de megírtam neki a valóságot, és a rég jeltelen sír helyéről mellékeltem ehhez egy marék földet, egy fél öklömnyi követ és egy itt álló öreg cserfa arasznyi hajtását. A hálálkodó válaszlevél lényege: e fenti három dolgot ugyanolyan kegyelettel helyezték el a családi kriptában, mintha hagyományos - csak évtizedekkel megkésett koporsós temetés lett volna. Erdő-térképező mérnöki munkáim során bemértem és rögzítettem az erdőgazdasági üzemi térképeken ezeket az akkor még fellelhető katonasírokat. Az utánam következő térképhelyesbítő kollégák azonban nemigen találták már meg, így törölniük kellett eme időközben megsemmisült - tereppontokat. Ki tudná megmondani, hány és hány embernek lett ez a sorsa a háború idején? Életerős, vidám, a felnőtt kort éppen csak elérő (vagy el sem érő) fiatal - aztán háborúba hajszolt „ismeretlen katona" - „elesett hós" - hevenyészet sír (vagy még ez se) - térképi nullkör egy kis kereszttel - végül örökre eltűnni tereprőltérképről egyaránt... Tudom, mert láttam: ebben a háborúban olcsó volt az ember. A haditechnika bármelyik eleme vagy akárhányszor a lövegvontató igásló sokkal többet ért nála. Olykor a kisebbnagyobb feljebbvalók egyéni becsvágya vagy elvakultsága okozta az értelmetlen élőerőpazarlást. Utólag is elgondolkoztató, vagy csupán szónoki kérdés: csak ennyi, ennyi, ennyi volt az ember a háború alatt?! Botanikailag persze nem tudom bizonyítani, de - költőknek való gondolat - a Pilis hajdani csataterem, különösen az eltűnt katonasírok körül alighanem több és szebb a vadvirág, mint máshol. Ahol nincs már semmiféle jel, és az emlék emléke is eltűnt: ott az erdő helyettünk is gyászol. 19- Címe: Deutsche Dienststelle, 1 Berlin 53 Eichborndamm. Elgondolkodtató, hogy kb. 30 éve még évente mintegy egymillió (!) levelet kapott ez az intézmény: férjüket, fiúkat, testvérüket, rokonukat még mindig hazaváró, vagy legalábbis sírjukat kereső hozzátartozóktól. 20. Pintér István és Stoflitz Ferenc ny. erdészek, pilisszentkereszti lakosok. 21. Akkoriban szinte tilos és erősen gyanús volt Uyen ügyféllel szóba állni, sőt még segíteni is neki. 223