Esztergom Évlapjai 2000

DOBAY Pál: Német kísérlet a Budapest-körüli német ostromgyűrű áttörésére a Pilisen át 1945. januárjában

DOBAY Pál NÉMET KÍSÉRLET A BUDAPEST KÖRÜLI SZOVJET OSTROMGYŰRŰ ÁTTÖRÉSÉRE A PILISEN ÁT 1945. JANUÁRJÁBAN (Ahogy egy itt élő felderítette) A katonák Külön-külön mind csöndes emberek, Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág, Együtt a katonák. Külön-külön, úgy lehet, mindenik Beleborzadna, mikor öldököl, Együtt egy rettentő, véres ököl. Külön-külön halk, bús pásztortüzek, Itt-ott csillan a lángjuk tétován, Együtt egy hömpölygő tűzóceán. Magukra, mind külön kis életek, Fáradt ívük magasból mélybe száll, Együtt, jaj együtt a halál. (Reményik Sándor) Gyerekkori háborús emlékek Kis iskolásként éltem át és túl a háború pilisi szakaszát. Maholnap öregember vagyok, mégis ez a legnagyobb élményem, innen őrzöm a legtöbb emléket. 55 év távolából is friss bennem minden. Igaz, nem harcoltam a Donnál, mint annyi idősebb rokonom és pályatársam. Nem hallottam a voronyezsi pergőtüzet. Nem vettem részt a sztálingrádi csatában. Nem voltam ott az urivi áttörésnél. Nem vánszorogtam mintegy ezer km-t Sztarij Oszkoltól Harkovig a végtelen orosz hómezőkön, fagyott kézzel és lábbal, tántorogva az éhségtől és lábon hordott tüdőgyulladással, mint egyik nagybátyám. Fogságba sem estem, és „malenkij robotra" sem hajtottak el, mint édesapámat. Mindezt elkerültem, hiszen még gyerek voltam, és itt a Pilis mellett, Csolnokon éltem meg a háborút Ám vannak egyéb élményeim-emlékeim. Jól emlékszem arra az esős, sáros októbervégi napra

1 amikor - a front közeledtével egyik reggel azt mondta a tanító néni:

2 1.1944. október 30. 2. néhai Sándor Rozália 219