Esztergom Évlapjai 2000

BODRI Ferenc: Etűdök Babitsról

egyéniségéhez. Körülnézett találna-e olyan férjet, aki méltó az Ady özvegyéhez? Megkörnyékezte előbb Babits Mihályt, aztán Harsányi Zsoltot, röviden elutasították. Lehet, hogy másokkal is próbálkozott...". Bár Csinszka „szerepe, egyénisége máig sok vitára ad okot" a legújabb irodalmi lexikon szerint, szívesebben hinném mégis, hogy ez a „roppant ellenszenves és roppant vonzó nő" (Szabó Lőrinc) ennyire azért nem volt számítóan hideg és pragmatikus. De igaz az is, ami köztudott: „Ady halálával Babits szerepe gyorsan nőtt...". A gyászjelentés közreadásával egyedül rá hárult a méltó búcsúztató, majd a Nyugat szerkesztése is. Az egyetemen az önként vállalt Ady-szeminárium, ahol alkalmanként Csinszka is leült a hallgatók közé. „Kötésüket a Sors akarta" talán, majd szétszakította a fátum és különbözés. A közös út rövidre sikerült. Úgy vélem, Benedek István autodaféja annyiban különbözik mégis Robotos Imre hasonlójától, hogy az utóbbi az „Ady előtti", követője pedig az „Ady utáni" Csinszkáról sugall posztumusz elmarasztalást. „Amikor a megözvegyült Csinszka csábító szirénként betoppant (Babits) lakásába, alapjában ártatlan kapcsolatuk nemegyszer tengeri utak ajzotta, a gyermekkorból föléledt álmodozásban fűzte össze őket..." - említi Rába György a töredékek „hajómotívumainak" magyarázataként. A Childe Harold-i vágyak Jelhorgadása" akkor mindkettejüknél érthető. A történeti és személyes indítékok egyaránt, „írj az anyádéknak, Misi..." - nógatja választottját Csin-Csin 1919 májusának közepén. Majd tapasztalva a másik hirtelen félelmeit: „...Te vagy még ma is minden mentett értéknek és jónak a szigete bennem Mihály" - bizakodnék tovább augusztus 16-án. De ez a „még ma is" már árulkodó, „...szeretettel üzenem, hogy semmit sem szabad komolyan venni, amit ezek a kis piszkos rosszhiszeműek erőlködnek...." - írta Hatvany Lajosmk alig pár hónap után. Közli a csúcsai kastély eladásának, csalódott kivándorlásának felbuzgó tervét Hatvanyval a második színt vallató kísérlete (1920. január) előtt. És egy február végén keltezett levélben ejt szót Babitsnak először Márffyról, nála találkoztak, de a festőt már ismerte Ady látogatói között. Augusztusban pedig már házassági tervüket jelenti be; „nem vagyok tűz, csak parázs..." - olvasom egy ekkori töredékben, és további Jó barátságát" ígéri költője, a bejelentésre válaszul „...Ha sohse csókoltalak volna/a szívem most is nyugodt volna..." - írja csak magának egy másik gyónásban egyidejűn. A maga Dichtung und Wahrheit-)ében pedig pontosan jegyzi a szerelem és félelem dualizmusát pár hónap után: „úgy kereste kedvem, mint egy keleti zsarnokét, félénk alázatossággal... én csakugyan durva voltam hozzá, mert éppen csak ez kellett nekem!" -, egyben „késett szemű embernek" állítja magát. Házasságuk készülődéséről 1920 elején nyíltan cikkeztek az erdélyi lapok, a kolozsvári Ellenzék április 8-án cáfolja a korábbiakat. „Álhír Ady özvegyéről" - hirdetik vastagon. Ez időre már valóban kitelt a mesebeli szolgálat esztendeje: a vonakodó vándor visszanyerte tarisznyáját és új botot faraghatott - a királylány talált félelmek nélküli szolgálattevőt. 213