Esztergom Évlapjai 2000

BODRI Ferenc: Etűdök Babitsról

két évtized után). „Az interjúvolónak nem vita a feladata, Nem tehetett mást, mint hogy tudomásul vegye a nemes és nagy művész megállapításait." - zárta le Komlós akkor a beszélgetést. A „szélsőséges alternatívával" az Egyenlőség lapjain Ballag4 Ernő nyomban vitába szállt (Levél Babits Mihályhoz -1926. november 13.). Bár az ekkor alakult Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetségéről, akár a „numerus clausus" hazai enyhítésének terveiről itt szó nem esett. Sem ennek parlamenti vitájáról (1927 ősz) a mappa bemutatásában. Babits tanulmányából „a téma megközelítésében" Gál István több bekezdést idéz „A Biblia színterének húszas évekbeli állapotáról jelent meg a magyar grafikusművész, Zádor István albuma... Erről Babits írt egy önvallomással fölérő ismertetést. Kiderül belőle, hogy volt nosztalgiája, hogy eljusson a Szentföldre..." - írta az idézetek elé. Majd Babits leveleiből és más állásfoglalásaiból olvashatunk részleteket, de a hosszú tanulmányt írója a maga kötetébe, Babits írását a későbbi gyűjteménybe nem veszi fel. És persze Babits „recenziójának" a nosztalgián túl vannak további tanulságai, a teljeset érdemes közreadni nyilvánvalón. Mint a Magyar Művészet szerkesztői tették a mappa lapjai harmadának (10 reprodukció!) bemutatása előtt. Korántsem szeretném friss konklúziókkal terhelni Babits 1927-es, tartózkodó tanulságait, bár írásának kúlön sorsa alakult. Az élmény nem a nosztalgikus és impreszív műélvezóé kizárólagosan. A költő keresztény hittel érzi át a biblikus színhelyek egykori és akkori „numenét". A „titkos igazságokat", a „rejtelmet és törvényt" egyaránt. A „kő és homokfelületek", a „kék ég", a „szent tájak" ájerét. A szellem, lélek és hit szentháromságát, a keresztény és zsidó vágyakozást. Látja a pusztítások nyomában alakult kiüresedést (,,nincsenek zugok és rejtekhelyek..., hol vannak a cédrusok és liliomok?"), majd a Jordán zöldellő vidékeit, ahol a szív megszabadulhat a vigasztalanság terhétől Renan szerint. Biztat és bizakodik (,,hol lenghet több lélek, mint e tájak felett!'"), reménykedik „az új nemzedék buzgóságában", mivel tagjai fiatal fákat ültetnek Ábrahám letarolt vidékein. A „hebroni vén tölgy" élménye villan a bibliai idézetekkel kísértő karcok szemlélője elé, Mózest idézi a Pátriárkára emlékezőn. Az „útinapló lelkiismeretes pontossága" mögül felfénylik az írás szövege -„Elébb mozdító azért sátorát Ábrám, és elméne és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak" (Mózes 1.13.18.) -, amely az én fülemben jobban cseng Károli Gáspár édes szavaival. Közben Poe Edgár „rejtelmeit" említi, hiszen egyidejűen éppen az ő novelláinak fordításával bajmolódhatott. Ezek mögül is látja „azIstennel való küzdelem csataterét..., Krisztus nagy keresztjének árnyát a Golgothán." Majd a Megváltó jelenlétének más színhelyeit a lapokon, akinek története Giovanni Papini tollán „álremekművé" degradálódott a Könyvről könyvre egyik későbbi jegyzete szerint. „Semmi a régi nagyság és szentség emlékeiből... * - tört fel a nosztalgia mögül. A paysage sivár és letarolt, de felvirágzik a genius loci sugárzása a szemlélődő előtt. A látvány lemondást teremt, de remény bukkan elő a lírai látomás nyomán. Tartózkodóan és szinte észrevétlenül. 199