Esztergom Évlapjai 2000

BODRI Ferenc: Etűdök Babitsról

BODRI Ferenc ETŰDÖK BABITSRÓL Homérosz hét városát a magyar költő aligha múlhatná felül - ennyire gazdagok mégsem vagyunk. Babits számára az adott és kényszerű (Szekszárd - Baja, Szeged, Fogaras, Budapest) mellé csak egyetlen „választott lakhely" jutott, ellentmondva a Karinthy által incselkedően gyanított alliterációnak: Esztergom magánhangzói hasonlókra a legmegátalkodottabb betűrím-varázslókat sem serkentenék. Korántsem folyik versengés az említett városok között, gyanítható mégis, hogy az ezekben élő irodalomkedvelők számára minden „kiemelten fontos", ami a költő körül történt rövidke évtizedei során, majd ezeken túl is természetesen. Az érdeklődés és szeretet azonos hőfokon folyamatos, élete és műve, hatása és értéke „külön érettségi tétel" a diákság előtt - reménykedünk. Egykori jelenlétéről akár egy „Babits-könyvtárat" illenék indítani, mint eleink tették Petőfi és mások körül. Múzeuma a végpontok vidékén zarándokhely lett és marad. Az „álomkönyvtár" bizonyára csak tündérálom lehet, de a hosszú csend után ismét megjelenő „évlapok" köteteiben egy-egy a költőről szóló híradásnak felségjoga van, míg él a folyóirat. Gyakran formálódhat egy-egy kevésbé feltárt tényvilág léte és műve körül, egy-egy kevésbé ismert írás, amely újólag fényre kerül. A feltárás nemes szándéka a választott lakhely literátoraiban él, az eredmények bemutatásának folyamatos lehetősége az „annales" lapjain. Paysage és genius loci Babits Mihály a Szentföldről Aligha állíthatnám, hogy „ismeretlen Babits-írásra" bukkantam a Majovszky Pál által szerkesztett, ma is számon tartott és megjelenése idején (1925-1938) egyaránt becsült és támadott folyóirat, a Magyar Művészet 1927/10. számának lapjain. A bekötött évfolyamok a gyűjteményekben ma is szem előtt. Zádor István albuma, a Karcok a Szentföldről sokhelyütt megtalálható. Az erről szóló Babits-ismertető gépirata a hagyatékban, létét és megjelenését pontosan jegyzik a bibliografikus ismertetők. De az írás sem az írója által összeállított tanulmánykötetekben, sem a későbbiekben: Török Sophie, Keresztury Dezső, Belia György, Gál István, Téglás János Babits-válogatásaiban nem olvasható. Gál István egy helyütt bőséggel idéz bekezdéseiből, de tanulmányát saját gyűjteményébe (Bartóktól Radnótiig - 1973) sem veszi fel, hasonlóképpen a Babits-írást az általa gyűjtött Arcképek és tanulmányok (1977) kötetébe nem teszi bele. Belia György minden fontos írás jelenlétéről szól az Esszék és tanulmányok két vaskos kötete utószavának elején, de úgy tűnik, ezt a Babits tanulmányt nem ítélte ilyennek a korrekt válogató (1978). Az író és munkásságának gondozói mellőzték tehát az újraközlést, ók tudták, miért. Magunk csupán eltűnődhetünk feledékenységük vélhető okainak pergetése során. Nem 195