Esztergom Évlapjai 2000

CSOMBOR Erzsébet: Az esztergomi honvédtemető

CSOMBOR Erzsébet AZ ESZTERGOMI HONVÉDTEMETŐ Az 184849-es forradalom és szabadságharc leverését követő önkényuralom lazulását jelentette Ferenc József 1860. október 20-án kiadott „alkotmánya", az októberi diploma. Az októberi diploma Magyarországon visszaállította az 1848-ig működött kormányszerveket, a megyerendszert és engedélyezte a magyar nyelv használatát. Scitovszky János hercegprímás 1860. december 11-ére egybehívta az 1848. XVI. törvénycikk alapján megválasztott megyebizottsági tagokból álló ősközgyűlést, ahol az örökös főispánt beiktatták tisztségébe. Esztergom vármegye 1860. december 12-én tartotta tisztújító közgyűlését. A tizenegy éve üres alispáni székbe az egybegyűltek egyhangúlag, Palkovics Károly karvai közbirtokost választották. Szenkviczi Palkovics Károly Esztergom vármegye és szabad királyi város 1849. évi kormánybiztosát elfogatása után az aradi várba zárták, ahol halálra ítélték. Az ítéletet utóbb tizenhat évi várfogságra változtatták, melyből hat évet töltött le - részint Munkácson, részint Komáromban. Szabadulása után Karvára, birtokára vonult vissza. A forradalomért lelkesedő vármegye és város lakói nem felejtettek, amit az 1860-as alispáni választás is tükrözött. Az alispán székfoglaló beszédében felidézte a vereséget követő megpróbáltatásokat: „Látom! Lelki szemeimmel látom, egy dicső nemzet erőlködését, látom a sok drága vért, mely ömlött a kivívatlan nemzeti szabadságért, látom a nagynevű hazafiakat, a hősöket, hazánk mindannyi keserűen megsiratott áldozatát, látom a börtönt, a száműzetés nyomorát, a családi élet feldúlt boldogságát, az elszegényedést, végre széttépett hazám elmállott ősi szabadságát, mindezeket látom és fájdalmában feljajduló lelkem örülni nem tud. Én a hivatal elvállalását áldozatnak tartom, mellyel a hazának tartozom. ...A nemzetnek alkotmányos, szerződésileg megállapított, királyok által utódaikat is kötelező s esküvel szentesített joggal el nem vehetett és ezért vissza se adományozhatott ősi jogai vannak. Nem, uraim, én nem alkuszom..."

1 Borovszky Samu vármegye-monográfiája hivatkozik arra, hogy az alispán javaslatára a megyei bizottmány 1861. február 18-i ülésén határozott arról, hogy a szentgyörgymezei határban tömegsírba temetett honvédek és osztrák katonák sírjára emlékművet állítson. Tudjuk, hogy Esztergom nem volt jelentősebb hadiesemények helyszíne. Honnan kerültek hát ide a halott katonák? 1849-ben, Esztergomban Palkovics Károly vezetésével a vári kaszárnyában és két kanonoki házsorban működött honvédkórház.

2 1. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára (továbbiakban: KEMÖL): Esztergom vármegye közgyűlési jegyzőkönyve 1860. december 12.47. szám 2. SZÁLLÁSI Árpád: Az esztergomi honvéd kórház 1848/49-ben.-Új Forrás 1972/2.4348. 165