Esztergom Évlapjai 2000

MÉSZÁROS István: Egy „teljes ember" a XIX. században: Majer István

tató, ugyanakkor hasznos történeteket, könyveket, amelyeket a nyomda tízezerszám ad ki és terjeszt az egész országban. Majer István erősen hitt abban, hogy a felnőtteket is lehet, sőt szükséges is nevelni. E célból írta „Aranytanácsok" füzeteit, ezekben, a tisztességes-becsületes-rendes élet kisebbnagyobb konkrétumaira hívta fel címzettjei figyelmét. Aranytanácsok sokságát fogalmazta meg a gazdának, a háziasszonynak; egy másik réteg: szolgák, kocsisok, béresek, ostoros legények, tehenészek részére; szolgálók, dajkák, szakácsnék és „más nőcselédek" részére, vándorló mesterlegények számára stb. Népnevelő nyomtatványainak harmadik csoportját a szentképek alkották. Magyar nyelvű szöveggel ellátott ilyen képecskék ekkoriban még alig voltak találhatók hazánkban. Majer István megfelelő magyar nyelvű bibliai idézettel kísért, saját maga által alkotott rézmetszetű szentképeit százezres példányszámban adta közre. Első renden természetesen a vallásos nevelés volt ezzel a célja, de egyúttal a biblikus műveltséget is terjesztette, s a magyar nyelvet is szolgálta. Majer István nagy kíváncsisággal kutatta a vizualitás, a képi gondolatközvetítés új és új technikai lehetőségeit. 1886-ban emlékkönyvet szerkesztett Simor János hercegprímás aranymiséjére. A gyönyörű kiállítású hatalmas kötetben a teljes korabeli képsokszorozási repertoár szerepelt: „A művet ékesíti - olvasható a címlapon - 2 rézmetszet, 47 fametszet, 12 cinkográfla, 4 kromolitografikus kép és 20 fototipikus kép" vagyis fénykép. És tegyük az eddigiek mellé Majer István három - még nem említett - művét, sokszínűsége, teljességre törekvése bizonyítására: két kötetben kiadta vasárnapokon és ünnepnapokon elmondott prédikációit; írt tanulmányt „A jó kenyérsütés mestersége" címmel. S vajon mi lehetett „Vidor szóváltás" című alkotása? Nem más, mint kártyajáték, amely természetesen „mulattatva oktat". Végül még egy szín a palettán: a kiadványaiból származó bevételeket mind jótékony célra - főleg szegény diákok iskoláztatására - fordította. Végrendeletében 15 000 forintot hagyott közcélokra. * Majer István teljes ember volt, az emberi élet teljességében tájékozódott, az emberi világ teljességében gondolkodott. Erre igyekezett másokat is, az egyszerű emberek sokaságát is segíteni. Ezt tette, mint kiváló katolikus pap, mint jelentős pedagógus, mint kiemelkedő népművelő, népnevelő. Méltó arra, hogy emlékezetét fenntartsuk és továbbadjuk újabb időknek, újabb generációknak. 139