Esztergom Évlapjai 2000
MÉSZÁROS István: Egy „teljes ember" a XIX. században: Majer István
MÉSZÁROS István EGY „TELJES EMBER" A XIX. SZÁZADBAN: MAJER ISTVÁN Egy kiváló katolikus papra, egy jelentős pedagógusra, s egy kiemelkedő népművelőre emlékezünk ma itt, az esztergomi római katolikus tanítóképző főiskola falai között. A legjobb helyen, hiszen tudjuk - tavaly erről ünnepélyesen megemlékeztünk - ez az intézmény tulajdonképpen az ő alkotása 1842-ből. Nevelési ideál Alakját vizsgálva érdemes felidézni, hogy a szakemberek, a szakkönyvek sokféleképpen fogalmazzák meg a nevelés célját, sokféleképpen írják körül a katolikus nevelés célját is. Ezek egyike: a nevelés célja, hogy a nevelés folyamatában növendékünk váljon minél teljesebb emberré. Csodálatos ugyanis az ember: sokféle emberi érték, talentum rejtezik benne potenciálisan. Ezek felszínre hozatala, kibontakoztatása, ténylegessé tétele történik a nevelés folyamán, Akire ma emlékezünk: Majer István püspök, a talentumok bőséges gazdagságával rendelkezett. Mélységes vallásos hit és papi hivatástudat élt benne, egyforma fogékonyság a tudományok és művészetek iránt, érdeklődés a testkultúra különféle területeire, az ismeretterjesztő írástudás képessége, végtelen emberszeretet, olthatatlan vágy a nevelésre, a mások segítésére lelkileg, szellemileg, anyagilag. És még hosszan sorolhatnánk. Kétségtelen, hogy ez a sokszínű, sokarcú, sokoldalú Majer István, a „teljes ember", pontosabban: a minél teljesebb ember ideálját igyekezett megvalósítani hosszú élete során. A katolikus nevelésfelfogás szerint tehát az ember köteles belső emberi értékeit kibontakoztatni, kiművelni, kiteljesíteni, de itt nem áll meg: egyéni értékeinek hozamát nem tartja meg csupán saját magának, hanem igyekszik azt megosztani másokkal; igyekszik azokat mások számára is hasznossá tenni a szeretet jegyében. Majer István ezt tette egész életében: emberek sokaságával osztotta meg tudásának gyümölcseit; tudatosan kereste-kutatta ennek lehetőségeit és módszereit. De még egy sajátossága van a katolikus nevelés-felfogásnak: minél teljesebb mértékben akarja kiművelni az egyént, hogy ennek hozamát minél teljesebb mértékben, minél szélesebb körben igyekezzék azt megosztani másokkal, de elsősorban azokkal, akik ilyenfajta szellemi - lelki - erkölcsi javakhoz nehezebben jutnak hozzá. Azokkal, akiktől ezek távol vannak, talán az ilyenfajta érték-kommunikációtól meg vannak fosztva, vagyis a társadalom alsóbb rétegeibe tartozókkal, az „egyszerű" emberekkel, hogy ily módon azok emberségének minél teljesebbé válását, emberi értékeik kiteljesedését is elősegítse. 135