Esztergom Évlapjai 2000

HETVESNÉ BARÁTOSI Judit: ínség Esztergomban (1866. - 1867.)

1864 áprilisától több héten át folyamatosan közölték az adakozók nevét és a felajánlott összeget is. Például Kollár István Esztergom belvárosi plébános 105 Ft. 83 1/2 krajcárt adott, mely az évi fizetésének negyed részét tette ki.

7 A nevek közlése növelte a polgári öntudatot és jobban nyitogatta a pénztárcákat is. 1866-ban nemcsak aszály sújtotta a mezőgazdaságot, hanem május 23-24-én fagy vitte el a veteményt, szőlőt, gyümölcsöt. Podmaniczky Frigyes már idézett naplójában 1866. május 26-án a következőket rögzítette: „este 3 fokra szállt le a hévmérő...mire május 26-án, felébredtünk, meg vala semmisítve Magyarország gazdáinak minden reménysége ... zúzmarától didergett szegény hazánk"

8 A kétségbeesésre jó okuk volt az embereknek, a két napos hideg miatt már tapasztalatból tudhatták, hogy mi vár rájuk. Ennek nemcsak az időjárás, hanem a korszerűtlen mezőgazdaság is oka volt. Magyarországon az 1880-as évek végéig a háromnyomásos rendszer volt az uralkodó művelési mód, ezzel a termőföld 1/3-a parlagon állt. Kézzel vetettek, még az uradalmakban is átlag 12 évenként trágyázták meg a földet.

9 Az 1860-as évek elején egy 1000 holdas somogyi bérgazdaságban 12 faekével szántottak, melyek vas papuccsal voltak ellátva, így a szántás mélysége mindössze 6-7 cm, volt, szárazság esetén könnyen kisült a gabona. Statisztikailag kimutatható, hogy az 1880-as évektől elterjedő gőzeke használatával indult meg a termésátlag növekedése. A vetőmag nemesítés sem volt megszokott dolog. A gazdasági szakismeretek kezdetlegesek voltak. A keszthelyi és magyaróvári felsőszintű mezőgazdasági oktatás csak a nagybirtokokon fejtette ki hatását. A közép- és kisbirtokok gazdáinak szóló korszerű alapszintű oktatás csak jóval később indult be. A kár részbeni megtérülésének egyik lehetősége a biztosítás, mely a károsult gazdákat kisegítené a bajból. A kezdeti lépéseket ebben az időben teszi meg az 1864-ben megalakult pesti biztosító intézet. 1865. december 24-én találunk ugyan hirdetést az Esztergami Újságban helyi fiók szervezésére,

1

0 de hosszú időszak telik el, amíg a lakosság belátja ennek hasznosságát. Mindezen kedvezőtlen hatású tényezők mellett történt meg 1866-ban, hogy az „utolsó fagyosszent" Szent Orbán ünnepe előtti két, májusi napon olyan hideg lett, hogy a termés nagy részét elvitte. Esztergom vármegyében a búza 74,5%-a, a rozs szinte mindenütt teljesen elfagyott. Ezek a mostoha időjárású évek nem egyformán viselték meg a különböző néprétegeket. A keresők legnagyobb része az ún. őstermelésből élt, ők rendelkeztek földtulajdonnal, a fagy, az aszály nemcsak azzal sújtotta őket, hogy a megélhetésük ütközött nehézségbe, hanem a következő évi termést biztosító vetőmag sem termett meg. A keresők második legnépesebb csoportját úgy Magyarországon, mint Esztergom vármegyében, a napszámból élők alkották. Munkaerejüket elsősorban a mezőgazdaságban hasznosították, 7. Esztergami Újság, 1864. május 22. 8. PODMANICZKY 397. 9. SÁNDOR Pál: A birtokrendezési periratok Bp., 1973- 8910. Esztergami Újság, 1865. december 24. 108