Esztergom Évlapjai 2000

ORTUTAY Andrásné: Társadalmi és egészségi viszonyok Esztergomban a XIX. század negyvenes éveiben

1840: Flórian Örzse (Spantsch Konrád özvegye) „mint valóságos elnyomorodott szegény" Guba József „öreg, beteges és élelmének megszerzésére alkalmatlan." Blaskó Tamás „törődött és tehetetlen öregségére tekintettel" - még az év november 30-án, 90 évesen, öregségi gyengeségben meghalt Dallos János („Csapási kertek és Kristói Csősz") „tehetetlen aggsága tekintetéből" Tóth József „tébolyodott, elaggott gyámoltalan" 1841: Rajmajer Bálint „elöregedett adózó polgár" Dohnally József „elszegényedett polgár", akit az 1799-es árvíz tönkretett, s „dologra tehetetlen" Tarró Katalin (Szarvas Ferenc neje) „kit férje 6 évek előtt nyomorúk fiával elhagyván, most beteges állapottyában még egészségét visszanyeri" 1842: Horváth Anna (Nagy Péter özvegye) „nyomorúlt leányával" Botzán János „a Sz Ferenciek elnyomorodott szolgájok" - aki 1843. március 6-án öregségi sorvadásban meghalt. Krepsz Zsuzsanna (Palkovits Mihály özvegye) „öreg és régi adózó" Hinora Vendel „Ns. Város csikósának özvegye" Majorszki János „78 évére, szemei gyengeségére hivatkozva" Korompai Anna (Králik Ferenc hitese), mivel „férje tetemesen és több időtül betegen fekvén, azon felül néki Mihál első férjétűi nemzett Katalin leánya a két szemére világtalan lévén" - őt kéri bevenni a szegények házába. 55 Mindennapi, de megrendítő emberi tragédiák ügyében kellett felelősséggel dönteni, ügyelve arra, hogy az igazán rászorulóknak jusson a kevés hely egyike. Figyelembe vették a kérelmező helyzetét, esetleges pénzbeli megajánlását, felülvizsgáltatták a tényeket. Visszautasították a meg nem alapozottnak tűnő kéréseket: 1840-ben Szakmári Jánosét, aki „lábai kisebesedése, élelem és ruházat nélküli lété"-re hivatkozott „dologra való lévén". Nem vették fel 1841-ben Sztárchovics János volt szentléleki jegyzőt, hiába hivatkozott öregségére, betegségére, „miután a kebelbeli számos szegények és elaggottak minnyájan sem fogadtathatnak be." 5 6 Az indoklás megfelelő befejező gondolatnak is: a város lehetőségeihez képest tisztességgel gondoskodott polgárairól születésüktől halálukig - de lehetetlent nem tudott tenni. 55. Jegyzőkönyv 1840/12,1017,1270,1454,1663,1842/36,863,2459,2503,2709­56. Jegyzőkönyv 1840/464,1841/703. 105

Next

/
Thumbnails
Contents