Esztergom Évlapjai 1994

PIFKÓ PÉTER: A mecénás Majer István

hazai és az esztergomi iparosok mellett a német, olasz, francia nyelvterület ipari reklámjait is megtaláljuk. A könyvek, bútorok, lámpák, ruhák, órák, ékszerek, kegytárgyak; mezőgazdasági gépek, dísznövények, zöldségek, gyümölcsök árjegyzékei a múlt század polgári életének színes dokumentumai. Majer István elsősorban egyházi személy volt, s így érthető, hogy gyűjteményének közel felét egyházi témájú források töltik ki. IX. Pius, XIII. Leó főpásztori levelei, életükre, halálukra vonatkozó versek, képek, írások. Ugyancsak jelentősek az esztergomi érsekekre, Rudnay Sándorra, Kopácsy Józsefre, Scitovszky Jánosra, Simor Jánosra, Vaszary Kolosra vonatkozó főpapi levelek, körlevelek. Beiktatásukra, bíborosi kinevezésükre, aranymiséjükre, név- és születésnapjukra számtalan írás, vers, óda született. Ezek többnyire nyomtatott formában találhatók a gyűjteményben. Szintén nyomtatott könyvalakban kerültek be a gyűjteménybe az egyházi személyek, szentek, vértanúk életéről szóló könyvek, amelyekben különféle illusztrációk is vannak. Találhatók itt vallásos regények, egyháztörténeti tanulmányok, katalógusok, imakönyvek, szentbeszédek. Ez utóbbiak közül a legtöbb Szent István és Szent László királyok ünnepére készült. A felsorolt művek amellett, hogy egyházi vonatkozásúak, az irodalom körébe is besorolhatók. Az egyházi és világi irodalom határán állnak a sírversek, amelyek az elhunytat búcsúztatják. Ezek vagy a halott nevében íródtak, aki szeretteitől vesz búcsút, vagy a hozzátartozók nevében, akik kedves halottjuktól búcsúznak. A gyűjteményben elsősorban olyan XVIII. századi erdélyi sírverseket olvashatunk, amelyek irodalmi értékükön túl geneológiai fontossággal is bírnak. Nyomtatott versek, népdalok és műdalok is találhatók a gyűjteményben. Az irodalom egy sajátos műfaját képviselik azok az újévi üdvözlő versek, amelyeket kéményseprők, lámpagyújtogatók, erdő-, mező- és szigetcsőszök, levélhordók és fertálymesterek, vagy más néven negyedészek írtak. Az irodalomtörténeti tanulmányok, útirajzok (némelyek kéziratban), elbeszélések is nagy számban bővítik a források körét. Nemcsak az irodalomtörténet, de a színháztörténet kutatói is bőséges forrásanyagra lelhetnek. Több ezer színlapot őriznek a kötetek. A Nemzeti Színház, a Népszínház régen letűnt előadásairól, ismert színészeiről (Jászai Mari, Blaha Lujza, Vízvári Gyula, Feleki Miklós stb.) tudósítanak. A Majer gyűjteményben több mint ötszáz olyan színlapot, színházi zsebkönyvet is találtunk, amely csak itt látható. Az országban egyedülálló színháztörténeti kuriózumnak számítanak Abday Sándor színtársulatának 1836-os színlapjai. Valamennyi előadás hirdetése fennmaradt, s a cédulaosztó búcsúverse zárja az értékes, szépen tipografált anyagot. Utaltunk rá az előbbiekben, hogy Majer István szorgalmas újságolvasó volt. Amerre életében megfordult, minden jelentősebb napilapot megvett. Természetes hát, hogy gyűjteményében a kor legfontosabb egyházi és világi újságjai, folyóiratai is megtalálhatók. Szórványszámként amerikai és távol-keleti újságok is előfordulnak. Az esztergomi újságok is szép számmal megtalálhatók, köztük különlegességként az egyetlen élclap, a Gomi Misi megjelent két száma. 89