Esztergom Évlapjai 1994

PIFKÓ PÉTER: A mecénás Majer István

tése a tudnivalók minden ágából. Az Irodalmi Egylet céljának megfelelően két sorozatot adott ki: az egyiket "Korkérdések", a másikat "Hasznos népiratok" címmel. Országos hírnevet és elismerést szerzett magának az István bácsi naptárának szerkesztésével 1858-1880 között. A naptárban elsősorban a nép számára közölt közhasznú ismereteket. A jótékony ténykedése mellett a papi teendőit sem hanyagolta el. 1867-ben Simor János érseket Rómába kísérte. 1869-ben az Esztergom melletti Szent Benedek rend címzetes apátja lett. A következő évben már az esztergomi főegyházmegye élén állt, annak egyházi és pedagógiai feladatait intézte. Részese volt az 1868-as közoktatási törvény előkészítésének. A népiskolai ügyek szabályozását kidolgozó bizottságnak, és a katolikus tanítók országos segély- és nyugdíjalapját szervező bizottságának is tagja. Pedagógiai munkásságának újabb állomásához érkezett, amikor 1871-ben az esztergomi irgalmas nővérek által irányított iskoláknak a vezetését átvette, s közben a tanítóképzőben is tanított. 1874-tc! IX. Pius pápa pápai prelátusa, majd honti főesperes lett. 1876-ban az évszázad harmadik legnagyobb árvize zúdult Esztergom városára. Az árvíz alatt és után kifejtett jótékonyságáért és segítőkészségéért a Lipót rend lovagkeresztjét és a vaskorona rendet kapta. A következő évben a budapesti egyetem hittani doktorok tiszteletbeli sorába iktatta. 1880-ban stagni címzetes püspök, 1884-től Simor János érsek helyettese, szentgyörgymezei prépost és főszékesegyházi főesperes. 1886-ban őrkanonok, majd olvasókanonok. Még ebben az évben Esztergom városa is díszpolgárává fogadta. A folyamatos egyházi előmenetel mellett a politikai életben is aktív szerepet vállalt. Ezirányú tevékenységét az uralkodó azzal honorálta, hogy 1885. április 15-én kinevezte a főrendiház örökös tagjává. Az egyházi ranglétrán is egyre feljebb emelkedett. 1889-ben káptalani nagyprépost lett. 1891-ben Simor János halála után káptalani helytartóvá választották és az érseki szék helynöke lett, s a Szent István Társulat Tudományos és Egyházirodalmi Osztályának tagjaként is működött. 1893. november 21-én halt meg. Végrendeletében megszabott kívánsága szerint az esztergomi belvárosi temetőbe temették. Áttekintve Majer életútját láthatjuk, hogy mecénássága, önzetlen jótékonysága az anyagi javak mellett elsősorban szellemi adakozásban nyilvánult meg. Tudásának minden morzsáját továbbadta - írásban és szóban -, amit élete során összegyűjtött. Majer István nemcsak életében volt bőkezű szellemi és anyagi mecénás, de halála utánra is hagyott javaiból. Végrendeletében a családon kívül egyházmegyei jótékony célokra jelentős összeget hagyományozott. így: az István királyról nevezett papnöveldének, a néptanítók nyugdíjas segélyalapjának, Mocsonok templomának és keresztelőkápolnájának, Esztergomban a Szent Anna templom melletti óvodára és leánytanodára, a bencés gimnáziumra, a kisdedóvóra, az Iparos- és Tanítóegyletre, a Szent Ignác Temetkezési Egyletre, a Jópásztor kápolnára, szenttamási népiskolára, a szentgyörgymezei temetőben lévő Miklósffy kápolnára, a leányárvaházra és az irgalmas nővérek tanintézetére. Adakozott a kürti templomra és 86