Esztergom Évlapjai 1994

FENYVESI LÁSZLÓ: Károly János javaslata Ipolyi Arnoldhoz, Munkácsy Mihály Krisztus-festménye üdvében

Végül is az új székesfehérvári megyéspüspök, Jekelfalusy Vince szabadította ki agárdi magányából, amidőn Klauszrigler János plébános elhunytát követően, 1867. július 6-án Károly János addigi agárdi lelkészt nevezte ki Tétény mezőváros rangos plébániájának adminisztrátorává, vagyis afféle plébánoshelyettesévé. Innét már augusztus 10-én azon kérelemmel fordult új főpásztorához és a kegyúrhoz, hogy "plebánus helyettesiből rendes plébánossá léptessék elő Tétényen. Ezúttal eredménnyel pályázott: a püspök már szeptember 12-én értesítette őt kérése teljesítéséről. Lényegében véve tétényi plébánossá kinevezésével kezdődött el Károly János lelkészi, hittudományi és történetírói tevékenységeinek egyre magasabbra ívelő, egyre szebb eredményeket hozó, új szakasza. Összesen 18 esztendőt élt itt, egy ideig özvegy édesanyjával, akit a tétényi temetőben helyezett végső nyugalomra. Mivel életének és munkásságának ezen új szakasza már sokkal jobban ismert, ezért csak a főbb stációk rövid felsorolására szorítkozom. Már 1868-ban megbízták az érdi esperesi kerület katolikus iskolahálózatának tanfelügyelői tisztségével. A következő évben ő vezette a diósdiak küldöttségét Bécsbe, báró Sina kegyúrhoz egy új templom építése végett, ám ezúttal nem jártak eredménnyel. 1872-ben az érdi esperesi kerület alesperese lett, majd 1880-ban az esperese. Az 1879-1880-ból fennmaradt, Thallóczy Lajoshoz intézett három levele arról tanúskodik, hogy már ekkor intenzív kutatásokat folytatott Fejér vármegye helytörténeti monográfiájának elkészítéséhez, melynek első kötete azonban csupán 1896-ban jelenhetett meg. Nevét az tette ismertté nemcsak egyházmegyéjében, hanem azon kívül is, hogy Pauer János káptalani helynöktől függetlenül, ő és Nyirák Sándor közösen adtak ki egy emlékkönyvet 1877-ben, a székesfehérvári katolikus egyházmegye alapításának centenáriumán. Hozzájárult további felemelkedéséhez az "Isten, haza, király" című, hatásos egyházi beszéde, valamint értékes oklevélközlése a Nádasdy grófok nádasdladányi családi archívumából. Mindazáltal, sokrétű lelkipásztori, tanfelügyelői, teológiai és történetírói munkálatain kívül az jelentette számára a legfőbb emeltyűt, hogy régi jóakaróját, a szintén ráckevei születésű - katolikus molnármestertől és református feleségétől származó - Pauer Jánost nevezték ki 1877-ben székesfehérvári püspökké. S bár lelkiviláguk és érdeklődési körük csaknem teljesen megegyezett, a bölcs és megfontolt Pauer János ezúttal sem kapkodta el dolgát: csupán 1885-ben nevezte ki pártfogoltját székesfehérvári kanonokká. Ez a magas egyházi stallum tette lehetővé Károly János professzori és tudományos szakírói tevékenységi köreinek kibontakozását. Még ez évben ő lett a papnevelde új kormányzója, s egyúttal az egyházjog és az egyháztörténet professzora. A Magyar Történelmi Társulat régi tagjaként alapvető szerepet vállalt a Fejérmegyei és Székesfehérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet megszervezésében, melynek alelnöke lett. A társulat két évkönyvet is kiadott, melyekben éppen Károly János tette közzé a legtöbb forrástanulmányt. Érdeklődési körének megfelelően, elsősorban a középkor és a török idők foglalkoztatták, illetőleg hosszú éveken át tanulmányozta az őskeresztény irodalmat, melyről utóbb két vaskos, értékes kötetet publikált. Mentora, Pauer még megérte az első kötet megjelentetését, melyhez örömmel adta engedélyét: hasonlóan pozitív szakbírálatot egyetlen más műről sem tett közzé. Rendre megjelentek kisebb egyházi beszédei is, 41