Esztergom Évlapjai 1994

FENYVESI LÁSZLÓ: Károly János javaslata Ipolyi Arnoldhoz, Munkácsy Mihály Krisztus-festménye üdvében

Ez által nem csak sikerült lenyomatát kaphatná minden tag a világra szóló remek képnek, de tetemesen szaporodnék a társulat tagjainak száma is. Hogy szerény gondolatomnak a kép kiállítása utósó előtti napján Nagyméltóságod előtt bátorkodom kifejezést adni, tulajdonítsa Nagyméltóságod iránt hódoló tiszteletemnek, s a hő vágynak, a dicső képet a legjobb másolatban bírhatni. Apostoli jobbját alázattal csókolva s magamat kegyeibe ajánlva maradok Nagyméltóságú Püspök Úr Kegyelmes Uramnak alázatos szolgája Károly János esperes plebánus Tétény 19/lll~82" Amennyire ismert a szakkutatás és a művelt nagyközönség számára Ipolyi Arnold és Munkácsy Mihály életműve, illetőleg a levélben említett Krisztus-képe - jelesül, a "Krisztus Pilátus előtt" című remekműve, melyet a Párizsból hazalátogató világhírű művész jelenlétében mintegy nyolcvanezren csodáltak meg ezen 1882-es esztendő kora tavaszán a pesti Andrássy úton található Műcsarnokban, vagyis ama Országos Magyar Képzőművészeti Társulat székházában és kiállítási palotájában, amelynek 1880-tól 1885-ig éppen Ipolyi Arnold volt az elnöke -, legalább annyira ismeretlen még Pest és Fejér megyék helytörténészei, valamint a székesfehérvári püspökség egyháztörténészei előtt is Károly János életpályája, teológiai és történetírói munkássága. Mert bármennyire is meglepő, egynémely lexikoncikkek és szakirodalmi arcképvázlatok nem is mindenben pontos, lexikális-statisztikai jellegű adatsorain kívül egyetlen önálló tudományos tanulmány vagy kötet sem méltatja Károly János életművét. Jóllehet, az egyházi és a világi szakkutatás képviselői feltehetően egyetértenek abban, ha Károly János többet nem is tett volna, csak annyit, hogy meglehetősen mostoha viszonyok közepette, még tétényi plébánosként hozzáfogjon a történeti Fejér vármegye múltjának feltárásához, s ebbéli, mintegy egyharmad évszázados kutatási eredményeit öt vaskos kötetben közkinccsé tegye 1896 és 1904 között, nyilvánvalóan már akkor is megérdemelné, hogy tisztelettel adózzunk emlékezetének. Károly János azonban ennél sokkal többet tett úgy a katolikus egyháztörténet, mint a teológia, a Fejér megyei és a Csepel-szigeti helytörténeti szakkutatás, egynémely művelődéstörténeti témakörök, illetőleg mindezek tudományos népszerűsítése különböző, ám egymással mégis számos ponton érintkező területein. S természetesen ne feledkezzünk meg arról az alapvetően fontos tényről sem, melyet nemcsak az őskeresztény irodalmat tárgyaló, kétkötetes feldolgozásából, továbbá szentbeszédeinek mindhárom kötetéből, valamint a Fejér megye múltját, mindenekelőtt az egyes helységek és a vármegyei-egyházmegyei centrum történetét feltáró, ötkötetes monográfiájából egyaránt megfigyelhetünk, hogy élete alkonyáig rendkívül jelentős szerepet tulajdonított a vidéki lakosság, s különösképpen a tanulóifjúság magyaros szellemű, hazafias nevelésének az akkor már 34